Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Az építőtakaréküzlet szabályozása

257 TANULMÁNYOK Az építőtakaréküzlet szabályozása I. Jogalkotásunk jövőbe néző bölcseségére mutat, hogy a körü­löttünk pusztító háborús vihar közepette, a sorspróbás jelen elénk meredő nagy problémái mellett sem feledkezik meg azoknak a kérdéseknek megoldásáról, amelyek inkább a békének, a békés építőmunkának kérdései. A saját otthon létesítésére irányuló vágy s a minél több egész­séges családi ház építéséhez fűződő nemzeti érdek az államhata­lomra kétirányú kötelességet hárít. Egyrészről szociális gondos­kodást a lakásviszonyok rendezése körében, •— másrészről azt a feladatot is, hogy a családi otthon megvalósítására irányuló taka­rékosságot előmozdítsa, a magántőkéknek ilyen célú képződését és biztonságos kezelését a szükséges jogalkotással is támogassa. Hazánkban a világháború befejezése után alakult ki az ú. n. építőtakaréküzlet. Részvénytársaságok és szövetkezetek alakultak abból a célból, hogy befizetéseket gyűjtsenek s az ekként létesí­tett vagyoni alapból a befizetőknek meghatározott rendszer szerint háznak építésére vagy vásárlására kölcsönt nyújtsanak. Az ilyen kollektív gyűjtésre alakult vállalatok, vagyis az építőtakarék­üzlettel foglalkozó építőtakarékvállalatok üzlettervükben meg­határozzák a kölcsön nyújtásának előfeltételeit. A kölcsönnyerés előtti időszak a várakozási idő. A kölcsönnyerés után a kölcsönhöz jutott befizető a törlesztési idő alatt a megállapított feltételek szerint törleszti tartozását. A közelmúlt években az építőtakarékvállalatok körében bekövetkezett több összeomlás felhívta a figyelmet arra, hogy az építőtakarékvállalatok egy részének helytelen a gazdasági fel­építése s hogy az ilyen vállalatoknak megfelelő ellenőrzés nélkül való működése a takarékosság és a hitelbiztonság érdekeit súlyosan veszélyezteti. Egyes építőtakarékvállalatok összeomlása éppen a csekélyebb vagyoni erővel rendelkező kisemberek körében okozott súlyos anyagi károkat s ez a tapasztalat késztette az igazságügyi kormányt az építőtakaréküzlet szabályozásáról szóló törvény­javaslat előkészítésére. Amint erre Radocsay László igazságügy­miniszter a kápviselőházban (1941 február 6-án) rámutatott, csak két út között lehetett választani: vagy minden vállalatot eltiltani az építőtakaréküzlettől, vagy pedig szabályozni az építőtakarék­üzletet. Minthogy nem lett volna kívánatos a magántőkeképző­désnek ezt a forrását betemetni, a kormány a szabályozás útját választotta. Megfelelő szabályozás mellett ugyanis az építőtakarék ­17

Next

/
Oldalképek
Tartalom