Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám - Külföldi követelések zárolása az Egyesült Államokban

229 zetekről szóló 1934. évi XVIII. t.-c. 10. és 20. §-ai. A másodbíróságnak a K. T. 252. § második bekezdését a kifejtettektől eltérően értelmező döntése ilyként téves és ezért az erre az értelmezésre alapított végzése a rendelkező rész értelmében megváltoztatandó volt. (C. IV. 4719/1940.) OKH elsőbbségi joga. — (11.) A nem támadott tényállás szerint a felperes X. Y. országgyűlési képviselői illetményeit az 1936 április hó 25. napján foganatosított kielégítési végrehajtás során lefoglalta és ez alkalommal a végrehajtási jegyzőkönyv tanúsága szerint kijelentette, hogy a behajtandó követelését megillető törvényes kielégítési elsőbbséget érvényesíteni kívánja. Ezt követőleg a kir. járásbíróság sorrendi tárgyalást tartott, amelyen — amint az ennek a bíróságnak Pk. 827/1936. sz. irataiból megállapítható — II. tömegként a végrehajtást szenvedő képviselői illetményei szerepelnek meghatározott összeg feltüntetése nélkül. A sorrendi végzés ellen beadott felfolyamodások folytán a felperes követelésének elsőbbségével a kir. Kúria foglalkozott a Pk. V. 2676/1937/58. sz. végzésével a felperes követelésénél elsőbbségét — mégis kivéve a kir. Kincstár követelését — megállapította. Ebben a döntésben szükségszerűen bentfoglaltatik annak megállapítása, hogy az elsőbbségi igény bejelentése kellő időben és helyen történt. Az imént említett iratokból megállapítható, hogy a letiltási rendelvény az országgyűlés számvevőségének 1936 május 1. napján kézbesíttetett. Mivel pedig a foglalás joghatálya az 1908 : LXI. t.-c. 18. §-a szerint ettől az időponttól számítandó, a felperest a kielégítési elsőbbség a végrehajtást szenvedőnek 1936 május bó 1. napjától kezdődően esedékes képviselői járandóságaira illeti meg. Nem állja útját ennek az a nem támadott tény, hogy az alperes és más hitelezők a szóbanlévő illetményeket már korábban lefoglalták, hogy továbbá ezek az illetmények részükre korábban (a felperes javára teljesített foglalást megelőzően) már ki is utaltatta s hogy az alperes követelése a felperes által foganatosított végrehajtásig a kiutalt összegekkel nem nyert kielégítést. A végrehajtást szenvedőt a jövőben megillető járandóság lefoglalása és utalványozása ugyanis csak a végrehajtást szenvedőt, meg az utalványos hitelezőket kötelezi feltétlenül, míg az utalványozás után foglaltató hitelezőket a foglalást követően esedékes illetményekre vonatkozóan csak a kielégítés sorrendje tekintetében érinti, tehát csak annyiban, amennyiben ezek az újabb foglaltatok a korábbi és már utalványt is kieszközölt foglaltatókkal szemben kielégítési elsőbbséget érvényesíteni nem tudnak. Mivel azonban a jelen esetben a, felperest az 1936 május hó 1. napjától kezdve esedékes illetményekre kielégítési elsőbbség illeti meg, az ezen időpont után esedékessé vált illetményekből felvett kereseti összeget az alperes visszafizetni tartozik és pedig tekintet nélkül arra, hogy a pénzfelvételben jóhiszemű volt-e vagy sem. (C. V. 4208/1939.) — (12.) Míg a másodbíróság végzését a végrehajtást szenvedő képviselői tiszteletdíjával vonatkozásban az OKH elsőbbségi igényének megállapításával és a kielégítési sorrend meghatározásával foglalkozó részében azért lehetett csak a rendelkező részben foglalt módosítással helybenhagyni, mert bár a másodbíróság a végzésében felhozott indokok alapján helyesen mondotta ki azt, hogy a követelés jellegével bíró képviselői tiszteletdíj oly vagyontárgynak tekintendő, amelyre az OKH-nak az 1898—XXIII. t.-c. 23. §-ában biztosított elsőbbségi igénye kiterjed, mégis tévedett akkor, amikor az OKH-nak teljes követelésére nézve az összes foglaltatókkal