Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám - Külföldi követelések zárolása az Egyesült Államokban

230 Szemben elsőbbséges kielégítést engedett. A foglaltatok között ugyanis a m. kir. Kincstár is szerepel, már pedig az adókövetelését érvényesítő m. kir. Kincstárral szetuben az OKU a 2600/1933. M. E. számú rendelet 15. §-a értelmében elsőbbségi kielégítési jogát nem érvényesítheti. A vonatkozó másodbírósági rendelkezés módosításával tehát a m. kir. Kincstárt kiemelve a foglaltatok közül, közadó követelése kielégítési sorrendjét és idejét külön kellett meghatározni. A meghatározásnál abból kellett kiindulni, hogy a m. kir. Kincstár az ingó végrehajtási eljárásban a köztartozásokra nézve csak zálogszerzése rangsorában tarthat kielégítésre igényt. Mivel pedig az adott esetben a zálog szerzés rangsorában az elsöbíróság előtt a 37. sorsz. jegyzőkönyvben II. 1—6. tételek alatt felszámított követelések megelőzik, a m. kir. Kincstár az őt megelőző foglaltatok kielégítése után arra hivatkozással, hogy vele szemben az OKH elsőbbséges kielégítési jogát nem érvényesítheti, joggal kereshetett a szövetkezet előtt korábbi zálogszerzése rangsorára tekintettel a II. tömegként felvett képviselői tiszteletdíjból követelésére nézve kielégítést. Viszont az OKH, miután a m. kir. Kincstárt megelőző foglaltatókkal szembeni kielégítési elsőbbségét — azáltal, hogy az elsőbbséges kielégítési jogát a m. kir. Kincstárral szemben nem érvényesíthette — még egyáltalában nem vesztette el, a m. kir. Kincstárt megelőző foglaltatok helyén, ezek összkövetelésének terjedelmében elsőbbségi joga alapján nyilván joggal tarthatott igényt kielégítésre a m. kir. Kincstárt is megelőzően a II. számú tömegből. (C. V. 2676/1937.) Sk. Biztosítási joggyakorlat. Tévesen újraírt ajánlat. — (3.) A biztosító a díjak téves számítása miatt és az egyes kérdésekre adott feleletek számainak javított volta miatt új ajánlati űrlap kitöltését tartotta szükségesnek. Ennek elvégzése közben a biztosító két üzletszerző ügynöke az eredeti ajánlat megfelelő kérdésének megválaszolásában foglalt azt a rendelkezést, hogy a balesetből eredő halál és rokkantság esetére szóló 5000 pengős biztosítás a gépkocsi tulajdonosát, szerződő felet védi, rossz helyre írták és az általuk kitöltött ajánlati űrlap szerint nem a tulajdonos, hanem annak soffőrje biztosíttatott a fenti módon baleset ellen. A szerződő fél ezt a tévesen leírt új ajánlatot elolvasás nélkül aláírta. A kir. Kúria az elsőbíróságok marasztaló ítéletét helybenhagyja és a biztosítót a szerződő felet ért baleset alapján kártérítésre kötelezi a következő indokolással : „Az azután, hogy a dijak téves számítása miatt, s a kérdésekre adott feleletek egyes számainak javított volta miatt alperes titkára egy másik ajánlati lap kitöltését tartotta szükségesnek, s ennek elvégzése közben az alperes két üzletszerző ügynöke az A/3, jelű új ajánlati lapon a 13/e. pontra adott feleletet a 13/f. ponttal adott felelettel tévedésből felcserélték, s a szerződő fél ezt a tévesen kiállított új ajánlatot elolvasás nélkül aláírta, nem változtat azon, hogy az alperes a kockázatot az eredeti ajánlati lap tartalmának megfelelően vállalta el, a szerződő e szerint akarta magát biztosítani, s így a felek szerződéses akarata ilyen értelemben megegyező volt, következésképpen a nem vitásan létrejött biztosítási szerződés helyes tartalma szerint a biztosítás a szerződő fél személyére vonatkozott. E felől annál kevésbbé lehetett az alperes tévedésben, mert a nem vitás tényállás szerint a kiszámított biztosítási díj