Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám - Külföldi követelések zárolása az Egyesült Államokban

224 I. r. alperes útján az ingatlan a II. és III. r. alperesnek juttatta. Az alperesek azonban a vételárat neki késedelmesen fizették meg, így az ő vevőjének e miatt nem tudta ő sem visszafizetni az attól felvett vételárat. E miatt az ő vevője a felperest perelte, ennélfogva költségei merültek fel. (A perben a vevő javára megítélt költség saját ügyvédi költségei, végrehajtási költség.) Ezekben a költségekben mint kárban kérte az alpereseket marasztalni. A károkat részben a felperes által az alperesek ellen külön indított s már jogerősen befejezett perben is érvényesítette, de ott ez az igény időelőttinek mondatott ki. Ez a kár nyilván rendkívüli kárnak jelentkezik. A felperesnek tudnia kellett, hogy ingatlana az állami elővásárlási jog hatálya alá esik és számításba kellett vennie, hogy ennek a gyakorlása be is következik. Ezért már előre arra is számítania kellett, hogy a vételárat az ő vevőjének vissza kell fizetni. A kellő gondosság kifejtésével akként is kellett volna cselekednie, hogy erre az eshetőségre a bankhoz fizetett vételár rendelkezésére legyen. Az ilyen irányú gondoskodás tehát magának a felperesnek is érdekében volt. Továbbá a felperes vevői által, felperes ellen előbb indított másik perben, itteni felperes kereshetőségi jog és jogviszony hiányával és időelőttiséggel védekezett, valamint beszámító kifogást is tett. Holott jelen perbeli alperesek érdekét ezekkel nem szolgálta és az alperesek érdekében egyáltalában nem volt indokolt perbe szállnia, amely esetben a jelen perben érvényesített költségei nagyrészt fel sem merültek volna. Ha ennek ellenére a pert akár csak haladék nyerése céljából is érdemben egészen a felülvizsgálati fokig tovább vitte, az ekként felmerült költségeit az alperesektől nem követelheti. (C. VI. 4579/1940.) Kellékszavatosság. — (65.) A kellékszavatosság alapszabálya az, hogy az eladó szavatol a vevőnek azért, hogy az eladott dolog a kárveszély átszállásának az idejében hiánymentes. Hiánymentes pedig a dolog, ha meg vannak kikötött tulajdonságai és nincs olyan hibája, amely értékét vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát elenyészteti vagy számbavehetően csökkenti. E szerint ház eladása esetében nem az a döntő, hogy némely tekintetben hatóságilag elfogadott építéstervtől eltérően történt-e az építkezés (már amikor az építésterv szerint való építkezés mint tulajdonság kikötve vagy jótállással biztosítva nincs), hanem az erre tekintet nélkül nincs-e háznak olyan hibája, amely a ház értékét vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát elenyészteti vagy számbavehetően csökkenti. Lehetséges, hogy az eltérés éppen akként történik, hogy az épület ezáltal értékesebb, használhatóbb és szilárdabb is lesz, vagy az alkalmazott más módszer is megfelelő volt és ha ezt kérték volna, ezt is megengedte volna a hatóság. Következőleg nem felel meg a törvényes rendelkezésnek annak a kimondása, hogy az építéstervtől eltérés szavatossági hiba (kikötés vagy jótállás esetei kivéve, amiről itt nincs szó). A csalárd elhallgatás fogalmát lényegében egyértelműnek kell tekinteni a rosszhiszemű elhallgatással. Rosszhiszeműen elhallgatottnak akkor kell tekinteni a hiányt, ha az eladó nemcsak maga ismeri, de azt is tudja, hogy a vevő nem ismeri és hogyha ismerné, ez akarata elhatározására befolyással bírna, ha tehát az eladó a hiányt azért hallgatja el, hogy a vevőnek tudomására ne jusson és annak akaratelhatározására az befolyással ne bírhasson. Ellenben nem szükséges a rosszhiszemű elhallgatás fogalmához, hogy az eladó a hiány felismerését valaki pozitív cselekményével