Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám - Külföldi követelések zárolása az Egyesült Államokban

223 « beolvasztó társasággal szemben minő jogok illetik meg, ellenkező megállapodás hiányában az a döntő, hogy a tisztviselő a jogelődnél, azaz a beolvadó társaságnál milyen jogokkal volt alkalmazva. A munkaadó az alkalmazott munkakörén az üzleti körülmények által indokolt változtatásokat tehet ugyan, de csak akképen, hogy az alkalmazott munkabeosztása képességeinek megfeleljen és önérzetét ne sértse (P. H. T. 775. sz. elvi határozat). A felperes az alperes jogelődének, cégjegyzésére jogosított igazgatója volt, amiből következik, hogy a beolvasztó alperes társaság szolgálatába való átvétele után is a felperest a korábban viselt állásához fűződő jogok illették meg. Az alperesnek már az a ténye tehát, hogy az egyesülés után nemcsak a cégjegyzési jogosultságot vonta meg a felperestől, mint igazgatótól, hanem őt az eddig mellérendelt alkalmazottnak minden komoly indok nélkül egyenesen alárendelte és a fiókintézet vezetésével egyedül ezt az alkalmazottat bízta meg, ezzel kapcsolatban pedig elvonta a felperestől az eddig általa gyakorolt postafelbontási jogot is, a felperes jogkörének olyan csorbítása, munkakörének olyan indokolatlan, egyoldalú megváltoztatása volt, amely az előbb betöltött jogkör, valamint szolgálati állásának jellege tekintetében a felperest lényegesen alárendeltebb helyzetbe hozta és önérzetét méltán sérthette, az alperesnek ez az eljárása tehát olyan szerződésszegésnek tekintendő, amely az 1884 : XVII. t.-c. 95. §-ának b) pontja értelmében a felperesnek a szolgálatból azonnali hatállyal való kilépésre jogos okul szolgált. (C. II. 4743— 1940.) — (62.) Felperesnek a nyelvismeret hiányára alapított az a kifogása, hogy a felmondás feltételére nézve tévedésben volt, figyelembe nem vehető, mert a vele közölt felvételi okirat tartalmáról s illetve az abban foglalt felvételi feltételekről a saját érdekében meggyőződést szerezni tartozott s ennek elmulasztása az alperes hátrányára nem szolgálhat. (C. II. 4978/1940.) — (63.) A munka- és szolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályok a visszacsatolt felvidéki területen hatálybaléptető 5400/1939. M. E. sz. rendeletnek 2. §-a, amely a munkavállalóra kedvezőbb jogszabályok alkalmazását írja elő, az említett jogszabályok 1939. évi június 15-én történt hatálybalépése előtt megszűnt szolgálati viszonyra nem alkalmazható, mert a rendelet nem tartalmaz oly rendelkezést, amely a magyar jogszabályok hatálybalépése előtt már megszűnt jogviszonyra a régi — 1938 november 2-án hatályban volt — jogszabályokkal szemben az esetleg kedvezőbb magyar jogszabályok alkalmazását írná elő. A felperesnek az 1939 január 1-én megszüntetett szolgálati viszonyából származtatott igénye tehát az 1938. évi november hó 2-án hatályban volt csehszlovák jogszabályok szerint bírálandó el. (C. II. 3219/1940.) Pénztartozás késedelmes teljesítése. — (64.) A pénzfizetésre kötelezett adós a tárgyi késedelem ideje alatt rendszerint csak kamatot köteles fizetni a tartozás után. Azonban a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében is irányadó az a szabály, hogy vétkes késedelem esetében, vagyis ha a késedelem az adós hibájából állott be, az adós a hitelezőnek a késedelemből eredő kárát is köteles megtéríteni. További szabály, hogy oly rendkívüli kárra, amely az adós által vétlenül előre nem látott körülmény véletlen közrehatásból állott elő, a kártérítés kötelezettsége csak akkor terjed ki, ha az adóst szándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli. A jelen esetben a felperes abból származtatja kárkövetelését, hogy a felperes az ingatlan vevőjének tartozott visszafizetni a vételárat, mert az illetékes hatóság a törvényes elővásárlási jogát gyakorolta és az