Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám - Valódi és nem valódi szövetkezet

212 Valódi és nem valódi szövetkezet Sokszor halljuk a kategorikus kijelentést, hogy ez és ez a szövetkezet nem tulajdonképpeni szövetkezet ; egyik országban a szövetkezetek valódiak, a másikban ellenben nem azok ; a szövetkezetek eltérnek hivatásuktól stb. Ezek a kijelentések önként vetik fel a következő kérdéseket : Miért nem szövetkezet az egyik szövetkezet és miért szövetkezet a másik ? Mi a hivatása a valódi szövetkezetnek ? Végezetül ki hivatott — kétes esetekben — fellebbezhetetlenül dönteni a felett, hogy valamely gazdasági alakulat szövetkezet-e, vagy sem ; valódi szövetkezet-e, avagy álszövetkezet ? Annak demonstrálására, hogy ezekre a kérdésekre nem olyan egyszerű és könnyű a felelet, csak arra szeretnénk röviden rámutatni, hogy mi mindenre kell figyelemmel lennie annak, aki egy szövetkezetről kimondja az ítéletet. A legfőbb nehézséget az okozza, hogy a szövetkezet többrétegű jelenség és így egységes fogalmát igen nehéz körülírni. Minden tanult ember képzeletében él egy szövetkezeti ideál. S ha mármost a szövetkezeteket nem látja olyanoknak, aminőknek szerinte lenniök kellene, nyomban kész a marasztaló ítélet. A szövetkezet azonban nem elképzelés, hanem élő valóság. Történelmi adottságok, emberi szükségletek és hatalmi befolyások alakították ki különböző országokban, különböző alakokban és különböző — hivatással. Más szövetkezetet alakított ki Owen és King rochdalei rendszere, mást Saint Simon és Louis Blanc mozgalma, mást Huber, Schultze-Delitzsch és Raijfeisen propagandája és végezetül egész sajátos, magyar jellegű szövetkezeti hálózatot építettek fel gróf Károlyi Sándor és munkatársai. Nagyon nehéz tehát eldönteni, hogy most már melyik a tulajdonképpeni szövetkezet ? A rochdalei 28 takács békautcai boltja, amiből kiemelkedtek a hatalmas tőkék és szervezet felett rendelkező nagy angol fogyasztási szövetkezetek, amelyek Anglia lakosságának 40%-át látják el és megengedhetik maguknak azt a luxust is, hogy külön politikai pártot létesítenek ? Vagy Louis Blanc kommunista ízű termelő szövetkezetei, amelyek rövidesen eltűntek ? Avagy a német három apostol kispolgári hitel- és ipari szövetkezetei ? Vagy talán a magyar agrár színezetű, individualista beállítottságú szövetkezetek, amelyeknek alapítását szívós kitartással, odaadó lelkesedéssel kellett az országot bejáró apostoloknak kiküzdeni ? De a többrétegűség másban is jelentkezik és idéz elő nehézségeket. Maguk a szövetkezeti apostolok — tehát azok, akik elsősorban hivatottak annak eldöntésére, hogy mi a valódi szövetkezet — éles elvi különbségeket létesítenek és csak azt az alakulatot hajlandók szövetkezetnek minősíteni, amelyik az ő szektájuk-