Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám

211 súlyos büntetést maga után vonó oly magatartás, amely a bűntett, illetőleg a vétség szintjén mozog.26 A nélkül, hogy a kérdés taglalásába bocsátkozhatnék, csupán jelzem ezúttal azt, hogy az imént érintett szempontokra tekintettel azok a cselekmények sem rekeszthetők ki elvileg a gazdasági bűncselekmények sorából, amelyekre jogszabályaink különösen az utolsó évtizedben sűrűn alkalmazott „rendbüntetésként" pénzbírságot szabnak ki (1. pl. az 1931. évi XVI. t.-c. 64. §-át és az 1931. évi XX. t.-c. 14. §-át). Természetszerűen másként áll a helyzet a bár a gazdasági életet érintő oly magatartások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban alkalmazott rendbüntetések célja nem megtorlás, vagyis büntetés, hanem a jogszabályban előírt valamely kötelezettség teljesítésének kikényszerítése, mint pl. a Kt. 21. és 221. §-ának körében.27 VI. A kifejtettek talán alapot nyújtanak annak a megállapítására, hogy bár a gazdasági bűncselekményeket átfogó szabályozásban részesítő kódexszel nem rendelkezünk is, a nemzeti gazdálkodás érdekeinek önállóan védett jogtárgyként való kiépítése s ezzel a gazdasági szemlélet öntudatos érvényesülése éppen nem idegen fennálló büntetőjogi rendszerünktől. Ha az ilyirányú büntetőjogi oltalom nem is annyira rendszeres és átfogó, mint az, amelyet jogunk az állam büntetőjogi oltalma tárgyában az 1921. évi III. t.-c.-ben az európai államok közül talán első helyen valósított meg, mégis átgondolt és öntudatos olyannyira, hogy az elmaradottság vádjával nem lehet ebből a, szempontból élő büntetőjogi rendszerünket illetni. Lehet, hogy túloztam, midőn a gazdasági szemlélet és a büntetőjog kapcsolatának szükségességét hangsúlyoztam. De azt hiszem, nagy igazság van Buckle-nek abban a mondásában, hogy a tudomány legnagyobb ellensége nem a tévedés, hanem a nemtörődömség. A fődolog a problémák meglátása és felvetése. Ha ezt megtettük, remélhetjük, hogy munkánk nem teljesen kárbaveszett, bármily sok hibát követtünk is légyen el. Túry 8. Kornél 28 Ezt hangsúlyozza Töreky is idei évnyitó beszédében (közölve : Magyar Jogi Szemle 1941. 3. sz.) 27 A rendbüntetés jogi természetére alapvető ma is Krakenberger : Die rechtliche Natúr der Ordnungstrafe c. műve (1912) ; a probléma elvi hátterére vonatkozással Marton Géza széles perspektívájú tanulmánya a M. Jogászegyleti Értekezések IV. évf. 4. számában.