Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám

208 49. 1.), amely szerint az adócsalás „nemcsak vagyon ellen irányuló bűncselekmény, sem nem csak állam elleni deliktum, de nem is csak a társadalmat sértő vétség", nem tudok egyebet látni, mint annak kiliang súlyozását, hogy ez a cselekmény voltaképpen gazdasági bűncselekmény. 9. Tudvalevő, hogy a munka, mint a gazdasági vállalkozásban fontos szerepet játszó egyik termelési tényező, a gazdasági munkavállalók összességére való vonatkozásában a nemzeti termelés valamennyi ágának alapvető és nélkülözhetetlen alkotóeleme. Nem férhet kétség ennélfogva ahhoz, hogy azok a szabályok, amelyek a munkaerőt mint ilyent kívánják büntetőjogi oltalomban részesíteni, a gazdasági büntetőjog alkotóelemei.2* Figyelnünk kell azonban arra, hogy a gazdasági büntetőszabályként minősülő s az e körbe tartozó szabályoknak kiinduló pontja nem az az individualisztikus szemlélet, hogy az egyes munkavállaló részére biztosítsák a munkaerőnek a lehető legkedvezőbb feltételek (bér, ellenszolgáltatás) mellett végbemenő értékesítését, hanem az a felismerés, hogy a munkaerő nem csupán az egyes munkavállaló vagyonának értékes alkotóeleme, de — tekintve a munkavállalók összeségét — felbecsülhetetlen java a nemzeti gazdálkodásnak is. A munkajog újabb fejlődési iránya, amely az izolált (individuális) munkaszerződés helyett egyre fokozódó jelentőséghez juttatja a kollektív munkaszerződést, beszédes megerősítője az érintett alapszemléletnek. Nem állíthatjuk, hogy fennálló jogunk gazdag lenne a munkaerőt a most jelzett értelemben védő büntetőjogi szabályokban. Azok a jogszabályok ugyanis, amelyekre elsősorban gondolhatnánk, tekintve azt, hogy már címükben is utalnak arra, hogy a munkavállalók bizonyos csoportja (mezőgazdasági munkások) munkaereje jogosulatlan kihasználásának kívánnak gátat vetni, — mint az 1923. évi XXV. t.-c. és az 1940. évi XV. t.-c. — a munka megfelelő értékesítéséhez fűződő s így közvetlenül legalább, egyéni érdek szolgálatában állanak, mert céljuk — az Indokolásból is kivehetőleg — az egyes munkavállalóra tekintő annak a követelménynek érvényesítése, hogy utóbbi a saját és a családja megélhetését és életszínvonala fenntartását lehetővé tevő bérhez jusson. Éppen ezért a bennük megállapított büntetőjogi rendelkezések (az 1923. évi törvény 11. §-a ; az 1940. évi törvény 20. §-ának b) pontja) gazdasági jellege — nézetem szerint — legalább is elmosódik. Ezzel szemben az 1937. évi XXI. t.-c. annyiban, amennyiben a munkaidőre és az évenkinti fizetéses szabadságra vonatkozó rendelkezések megszegésével kapcsolatos visszaélések ellen ad büntetőjogi 24 A munka büntetőjogi védelme szempontjából figyelemreméltó Nevoigt : Der strafrechtliche Schutz der Arbeit (1927) és Schmidt : Schutz der Arbeitskraft (Zentralblatt der Christlichen Gewerkschaften Deutschlands, 30. évf. 184. 1.). Alapvető általános jellegénél fogva Roessler : Die Arbeitskraft als Rechtsgut (1932).