Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám

199 a gazdasági életet veszélyeztető cselekmények prototípusaiként általa statuált újszerű bűncselekmények — minők különösen a modern háború ipari természetű előkészítésével kapcsolatos kötelességszegések, 202. § ; a munka folytonosságának megnehezítése vagy meghiúsítása közérdekű üzemek körében, 203. § ; a rongálással elkövetett ú. n. ,,szabotázs"-cselekmények, 204. § — büntethetőségét nem korlátozza a háború idejére, hanem megállapítja a béke idejére is. III. Már az eddig előadottak is alkalmasak — a tételes jogunk eleddig érintett rendelkezéseivel is összhangban álló — annak az elvnek a megállapítására, hogy nem mondható gazdasági bűncselekménynek a bár gazdasági érdekeket érintő az a magatartás, amellyel kapcsolatban csupán az egyes egyén magángazdálkodása ellen irányuló támadásról van szó. Ehhez képest a közönséges vagyoni deliktum nemcsak fokozatilag, de lényegileg tér el a gazdasági bűncselekménytől : annak körében a jogi oltalom tárgya az egyes magánérdeke, az utóbbi körében a nemzeti gazdálkodáshoz fűződő összeségi érdek. A gazdasági bűncselekmény jellemzőjét annak célja, iránya adja meg. Csak olyan magatartást tekinthetünk gazdasági bűncselekménynek, amely a nemzeti gazdálkodást a maga egészében, vagy annak valamely önállósult ágát (ipar, kereskedelem, mezőgazdaság), avagy annak valamely oly alapintézményét (pl. a pénzrendszer) támadja meg, amelynek megzavarása veszélyezteti a gazdasági élet egészének nyugalmát.10 Ennek megfelelően valamely büntetőjogi szabálynak gazdasági jellegét az általa védett jogtárgy mineműsége adja meg. Gazdasági büntetőjogi szabálynak pedig csak az oly norma tekinthető, amelyben adott oltalom közvetlen tárgya a nemzeti gazdálkodás, annak valamely önállósult ága vagy alapintézménye. A jelzett tárgyi momentum mellett nem szabad a fogalom megállapításában egyéb, különösen személyi vonatkozásoknak jelentőséget tulajdonítani. Erre tételes jogi szabályaink sem nyújtanak alapot. Nem helyes nézetem szerint tehát a német irodalomban Hedemann által is képviselt az a felfogás, amelynek értelmében a cselekmény elkövetőjének személye s ezzel kapcsolatban a kezében összpontosuló gazdasági hatalommal való visszaélés lehetősége az a momentum, amely a gazdasági bűncselekményeket kiemeli a bűncselekmények általános fiziognómiájából,11 olyanformán, mint ahogyan pl. a katonai bűntetteket és vétségeket is az elkövető személyére tekintettel emeli ki tételes hazai jogunk is (1930. évi II. t.-c.) a bűncselekmények tömegéből. Az érintett felfogásban legfeljebb annyi az igazság, hogy a nemzeti gazdálkodás ellen rendszerint valóban csak olyan valaki 10 így Lindémann is id. mű 13. és köv. 1. 11 így Adler is : Vólkswirtschaftliche Blátter, 1930. évf. 8. és köv. !•