Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám

200 követhet el támadást, aki maga is benne él a gazdasági életben. Ám hogy ennek ellenére a tettesnek a gazdasági életben elfoglalt helyzete, mint személyi kvalifikáló momentum nem lehet irányadó a fogalom elhatárolásában, már csak abból is nyilvánvaló, hogy a nemzet gazdaságát olyan valaki részéről is érheti támadás, aki egyáltalában nem fejt ki gazdasági tevékenységet. Gondoljunk pl. a pénzhamisításra vagy az ipari titokelárulásra. Ami pedig a gazdasági liatalommal való visszaélést illeti, kétségtelen pl. hogy ilyet foglal magában az „árdrágító visszaélések" gyűjtőneve alatt egybefoglalt cselekményekre való összebeszélés vagy egyesülés is (1920. évi XV. t.-c. 1. § ut. bek.) ; ám nem ez a szempont, hanem a közellátást veszélyeztető jelleg az, amelyre tekintettel a nevezett cselekményt éppúgy, mint az árdrágító visszaéléseket általában, gazdasági bűncselekménynek minősíthetjük. Ugyanez áll a részvényjogi deliktumokra is. Nem tekintve ugyanis pl. giotage" elnevezés alatt egybefoglalni szokott, vagy a szavazójoggal kapcsolatos visszaéléseket, ezeknek a deliktumoknak is jórésze szintén olyan, hogy azok tényállási alkotóelemei nem mindenki, hanem csak a személyek bizonyos szűkebb köre által valósíthatók meg. Nevezetesen csak olyanok részéről, akik a részvénytársaság valamely szervének (igazgatóság, felügyelőbizottság) tagjai, vagy pedig egyébként látnak el a társaság életében bizalmi jellegű funkciót (alapítók, felszámolók). Éppen ezért az is közös sajátossága az e körbe tartozó cselekményeknek, hogy azok elkövetője visszaél azzal a lehetőséggel vagy éppen hatalommal, amely a társaság szervezetében elfoglalt állásánál fogva a törvény vagy a társasági szerződés értelmében kezében összpontosul. És mégsem ezek a szempontok azok, amelyekre tekintettel az e körbe tartozó cselekményeket gazdasági bűncselekményeknek lehet minősíteni s amelyek okából a Kt. is — bátran mondhatjuk : saját korának gazdasági alapszemléletén túl téve magát — szükségesnek tartotta azokat pönalizálni. Hanem az igazi oka ennek az, hogy a tőkekoncentrációt reprezentáló részvénytársaságok oly gazdasági egységként jelentkeznek a modern gazdasági életben, amelynek a nemzeti gazdálkodás egészére gyakorolt hatását és jelentőségét nem lehet kétségbe vonni. Azok természetüknél fogva kiemelkedvén az egyéni érdekszférából, az ellenük intézett támadás sok esetben közvetlenül támadja meg a gazdasági élet valamely fontos ágát (ipart, kereskedelmet) s így alkalmas arra, hogy veszélynek tegye ki a nemzeti gazdálkodást a maga egészében. IV. 1. A gazdasági bűncselekmény fentebb kifejtett tudományos fogalma keret csupán, amely az irányt jelzi, amelyben a szóbanlevő cselekmények mozognak. Nem foglal az magában első tekintetre megragadható oly kritériumot, amely minden esetben teljes bizonyossággal eligazíthatna a tekintetben, tekinthetők-e bizonyos cselekmények gazdasági bűncselekményeknek. A döntés mindenkor annak az értékelésnek eredményétől függ, vájjon lehet-e