Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám

198 ben, azóta hazai gazdálkodásunk is szinte a maga egészében központi irányítás alá jutott.9 E változás hatása alatt Jiazai törvényhozásunk is felismerte annak a szükségességét, hogy a nemzeti gazdálkodást a jogi oltalom önálló tárgyaként kell kiépíteni. Mellőzve sok más törvényi rendelkezést, utalok ennek igazolásaként a honvédelemről szóló 1939. évi II. t.-c. 232. §-ára (4. bek.), amely a háború esetére szóló (régi) kivételes hatalom szempontjából az ország gazdasági érdekeit is egyenlősíti a hadviselés érdekeivel, ellentétben a két évtizeddel korábban kelt 1920. évi VI. t.-c.-kel, amely még csak az ország belső rendjének és külső politikájának érdekeit azonosítja a hadviselés érdekeivel. Büntetőjogi vonatkozásban pedig utalok az 1939. évi XIV. t.-c.-re, amelynek szövege (1. §, 3. §, 5. § ut. bek.) és javaslatának indokolása is a fizetési eszközökkel és a vagyontárgyak külföldre vitelével elkövetett visszaélések elleni büntetőjogi oltalom tárgyaként kifejezetten a „közgazdaság érdekeit"" jelölik meg. 5. Az állami beavatkozásnak egyre fokozódó ereje a gazdasági életbe a büntetőjog fejlődése szempontjából azért jelentős, mert a gazdasági életnek az állami léttel való eme szoros kapcsolata okából a nemzeti gazdálkodás ellen irányzott minden deliktum szinte az állami lét ellen irányuló cselekményként jelenik meg. Még inkább ebbe az irányba tereli azonban a fejlődést az a jelenség, amely a nemzeti gazdálkodásnak egyre erőteljesebb mértékben hadigazdálkodássá való átalakulásában jut kifejezésre s mint ilyen, újabb hatékony tényezője a gazdasági büntetőjogszabályok kialakulásának. Az érintett megjelöléssel korántsem azokra a gazdasági korlátozó rendszabályokra gondolok, amelyek konkrét háborús veszély idejében válnak szükségessé. Hanem azzal — mint korábban jeleztem volt is már — azt a principiumot kívánom megérzékíteni, amely a nemzeti gazdálkodásnak már a béke idejében is a maximális erőkifejtésre képesítő aktivitását foglalja magában s mint ilyen, a gazdasági életnek arculatát békében éppúgy alakítja ki, mint háborúban. Ez a gondolat immár tétéles jogunkban is kifejezésre jut. Nevezetesen a honvédelemről szóló, már idézett törvénynek a korábbi joggal szemben megállapított s talán legnagyobb jelentőséggel bíró abban az újításában, amely szerint (honvédelmi érdekű) gazdasági korlátozások igénybevételének és alkalmazásának immár nemcsak háború, illetőleg háborús veszély idejében van helye, hanem az állami lét rendes (békés) menete során is, vagyis a szoros értelemben vett béke idejében is. (V. ö. a törvény 8. § 2. bek.) Büntetőjogi vonatkozásban is levonja az idézett törvény az említett alapelvnek konzekvenciáit. Ez abban jut kifejezésre, hogy 9 A Magyar Általános Hitelbank legutóbbi üzleti jelentésének megállapítása (Pester L. idei 18. sz.).