Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 4. szám
197 az ott gazdálkodó alanyokat s mint ilyen, a maga egészében védelemre szoruló jogtárgyat alkot. Ettől kezdve nálunk éppúgy, mint a külföldön, gazdaságés jogtudományban egyaránt vitatott problémává nőtte ki magát az a kérdés, mennyiben kell a gazdasági életet a közösség érdekében az állami hatalom részéről bizonyos korlátozásoknak alávetni. A megoldás mellett és ellen felsorakoztatott érvek tömkelegében világosan tükröződik vissza a halódó félben levő liberalizmusnak küzdelme egy kialakuló félben levő új gazdasági renddel, amelyet nem annyira az egyéni kezdeményezést kizáró és megbénító kötöttség jellemez, mint inkább az, hogy a közösség magasabb érdekei okából az állam annak irányításába beleavatkozik. Ez az újabb gazdaságpolitikai irányzat — amely nem tekinthető átmenetinek, hanem a gazdasági élet fejlődésének immár állandósuló fejlődési tendenciáját jelzi7 — a gazdálkodást a nemzeti lét szerves alkotóeleme gyanánt fogja fel. Ebből az elvi beállítottságból kiindulva vallja azt, hogy az állami hatalomnak megfelelő eszközökkel kell rendelkeznie a tekintetben, hogy megvédje a gazdaságot, mint a nemzeti lét fundamentumát, az ez ellen irányuló bűnös támadások ellen. És mentől nagyobb az állam befolyása a gazdasági élet irányítására, annál nagyobb a szüksége, de egyben lehetősége is annak, hogy az állam a gazdasági élet védelmét biztosítani hivatott büntető rendelkezéseket állapítson meg.8 3. Természetes tehát, hogy a gazdasági élet átfogó rends?eres oltalma a központilag megszervezett tervgazdasági berendezéssel bíró azokban az államokban lett először és öntudatosan kiépítve, amelyekben — mint Orosz- és Olaszországban — a legszorosabb volt az államnak a gazdasági élettel való kapcsolata. De azokban az államokban is, amelyekben központilag irányított tervgazdaságról, vagyis a magángazdálkodásnak a maga egészében (a javak termelésére, felosztására és a fogyasztásra kiható) felülről jövő központosított vezetéséről nincs szó, az egyesnek kötöttsége az összeséghez, mint az ember tevékenységét a maga egészében és minden vonatkozásában megragadó kívánalom az, ami különösen alkalmas szemléleti alapot nyújt a büntetőjog és a gazdaság egymáshoz való kapcsolatának kialakulására. 4. Hogy hazánk gazdasági élete régóta megszűnt a liberális gazdasági rendszer jellemvonásait feltüntető gazdaság lenni, alig szorul bővebb magyarázatra. Amióta pedig a magyar gazdaságpolitika középpontjába az általánosan ismert ú. n. beruházási programm került s amióta az 1939. év őszén Európára szakadt újabb háború hatása alatt törvényhozásunk és kormányzatunk az addiginál is mélyebbre ható intézkedések tételére kényszerült az ország gazdasági és pénzügyi egyensúlyának biztosítása érdeké7 így Meznerics is „Közigazgatás és Közgazdaság" c. jeles dolgozatában 8 Lindemann id. mű 41. 1.
