Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám

196 tozás az egyesnek a közösséghez (összeséghez) való viszonyában. végül a lényeges közeledése egymáshoz a békés és háborús gazdaságpolitika célkitűzéseinek s ezzel kapcsolatban a „hadigazdálkodás" néven ismert annak a princípiumnak érvényrejutása, amely a nemzeti gazdálkodásnak már a béke idejében is a maximális erőkifejtésre képesítő aktivitását foglalja magában. Az oly gazdaságpolitika ugyanis, amelyben e három tényező együttes érvényesülése feltalálható, — miként hazai gazdálkodásunkban is — nem nélkülözhet oly büntetőjogi megtorló szabályokat, amelyek a nemzeti gazdálkodásnak, mint az állami lét alapját is tevő intézménynek védelmét hivatottak biztosítani. 1. A gazdasági szabadság rendszerében a büntetőjognak a gazdasági élettel való kapcsolata már csak abból az okból is csupán kivételes és alárendelt volt, mert elvi beállítottsága folytán a gazdaság nem lévén egyéb, mint összetevődése (sommázata) az egyes gazdálkodóknak s így idegen lévén attól a nemzeti gazdálkodásnak zárt egységként való felfogása, hiányzott maga a jogtárgy, amely önálló büntetőjogi oltalomban lett volna részesíthető.5 Legfeljebb az államnak más államokhoz való vonatkozásában, az állami lét keretén belül pedig egyes izolált cselekményekkel kapcsolatban — minők különösen a Kt.-ben is szabályozott részvényjogi deliktumok — csillan fel a gondolat, hogy vannak az egyes gazdálkodó alanyok érdekeinél felsőbbrendű gazdasági érdekek is s hogy szükség van az ily érdekeket oltalmazó különleges büntetőjogi szabályokra. Folyománya ez a közösségi érdekek oltalomban részesítése hiányának, ami jellemző vonása nemcsak a Btk.-nak, hanem a XIX. században uralkodó individualisztikus eszmeáramlat hatása alatt keletkezett büntetőjogi kódexeknek általában. Mi sem tanúsítja ezt világosabban, mint az, hogy míg az egyes ember élete ellen irányuló bűncselekmények egyikét-másikát halállal büntetik az említett törvényhozások, addig az állam léte ellen irányuló legsúlyosabb támadások tekintetében megelégedtek szabadságvesztés -büntetés megállapításával.6 Nem lephet tehát meg, hogyha már az állam létérdekéről való hatékony gondoskodás is hiányzott a szóbanlevő büntetőkódexben, úgy a nemzeti gazdálkodásnak oltalma, ha nem is hiányzott teljesen bennük, mégis csupán sporadikus jelenség volt. 2. Csak az 1914. évi világháború s talán még inkább az azt követő gazdasági elzárkózás, mint a nemzetek gazdasági életét a világháború utáni időkben vezető princípium, tették tudatossá azt, hogy az államnak saját nemzeti gazdálkodása van, amely nemcsak idegen államokhoz való vonatkozásban jelentkezik egység gyanánt, de az állam határain belül is sorsközösségbe olvasztja egybe 5 Figyelemreméltó megállapítások idevonatkozóan : Siegert id. művén kívül Manoilesco bukaresti professzortól : Le siecle du corporatism (1934) és Fontandii: Logica della corporatione (1934) c. munkáiban. * Az 1934. évi XVIII. t.-c. indokolásának megállapítása.