Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről

187 IRODALOM Dr. Wttnscher Frigyes : Szervezett agrárértékesítés. Budapest, 1940., 262 oldal. Wünscher Frigyes dr., egyik legnagyobb szövetkezeti intézményünk kiváló vezetője, tettekkel, élőszóval és az írás hatalmával igazolja Schultze— Delitzsch szövetkezeti apostolnak azt a tételét, hogy ,,a gyakorlatnak a teóriával összhangzásban kell állania, mert ha e kettő összeütközik, akkor vagy a teória hibás, vagy a gyakorlat — hanyag". Amikor élvezettel átolvastuk az új könyvet — amely méltó folytatása az 1937-ben megjelent „Keresztény erkölcs ós nemzeti gondolat a gazdasági életben" című mélyenszántó, hatalmas tanulmánynak — önkéntelenül is a német apostol tétele jutott eszünkbe. Már a külső beosztásban és felépítésben is plasztikusan tárul elénk az elmélet és gyakorlat harmóniájának megteremtésére irányuló törekvés. Három fejezet (az I., IV. és VI.) az elméleti alapokat veti meg, három (II., III. és V.) pedig az életből vett példákon és tapasztalatok alapján azt mutatja be, hogy hogyan nem szabad és miként kell az agrárértékesítés végtelenül fontos problémáját a gyakorlati életben megoldani ; helyesebben magát az értékesítést „megszervezni". A „szervezés" a munka fő problémája, vezérmotívuma. Ezért áll ez a különben közgazdaság- és üzemgazdaságtani fejtegetésekkel annyira bővelkedő könyv annyira közel a — gazdasági joghoz. Ha a jog az élet rendje, úgy a gazdasági jog a gazdasági élet rendje. És ennek a gazdasági életrendnek jelentősége abban az arányban növekszik, aminőben a szabad verseny — a közérdek automatikus kibontakozásának és a gazdasági erők szabad játékának lehetősége — csökken. A kapitalizmust megteremtő és hatalomra segítő szabad versenyt — laissez faire-t — nem a szocializmus, sem az államok gazdaságpolitikája, hanem a kapitalizmus „öngyilkossága" végezte ki. Mihelyt a kapitalizmus áttért a szervezetlen kapitalizmusról a „szervezett kapitalizmusra", elkezdette szabályozni, korlátozni — sőt ha lehetségessé vált, meg is szüntetni — a versenyt, abban a pillanatban elvesztette lét jogosultságát arra, hogy az állami beavatkozás (irányítás) ellen tiltakozzék. Helyesen mutat rá az általános fejtegetések során Wünscher Frigyes, hogy ennek a beavatkozásnak nem szabad az egészséges nyerészkedési ösztönt és az egészséges versenyzés lehetőségét megölni ; tehát a liberális kapitalista rend jó tulajdonságait át kell menteni az „irányított gazdálkodás" korszakába is. És még helyesebben állapítja meg, hogy a korlátlan szabadságnak, a magánérdek teljes érvényesülésének „feltétlen fékje" a keresztény erkölcs szabályainak érvényesülése. A munka elméleti részéből kiemelendőnek tartjuk azokat a világos és könnyen áttekinthető fejtegetéseket, amelyekkel szerző az agrárértékesítés megszervezésének legújabb módozatait és kísérleteit elénk tárja. Aki figyelemmel elolvassa a munka 38—77. lapjain található fejtegetéseket, — az nemcsak megbízható képet nyer a maguk részleteiben meglehetősen szótágazó és a származási helyhez tapadó német, olasz, amerikai, angol, francia stb., stb. legújabb agrárértékesítő rendszerekről, hanem ezeknek a rendszereknek alapgondolatairól és helyes értékeléséről is. Ezeket a fejtegetéseket mintegy