Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről

173 a szorult helyzetében megfontoltan érdekében állónak ítélt jogügylet megkötésére. (C. I. 4059/1940.) Váltó. — (54.) Az árvaszék feljogosította a kiskorú alperes atyját és törvényes képviselőjét, hogy a kiskorú alperes nevében váltókötelezettséget vállaljon. Az apai felhatalmazás alapján mint törvényes képviselő írta a kereseti váltóra elfogadó gyanánt kiskorú fia nevét. Arra nézve, hogy a törvényes képviselői vagy gyámi minőségben tett váltójogi nyilatkozatoknak miképen kell szókiiok, sem az 1877 : XX. t.-c. 20. és 113. §-a, sem a váltótörvény különös intézkedést nem tartalmaz. Ebből következik, hogy a magánjognak a képviseletre vonatkozó általános elvei a kiskorúak nevében tett váltónyilatkozatok kiállításának módjára nézve is alkalmazandó. Ilyen váltónyilatkozat kiállítása tehát akár a képviselő nevének és képviselői minőségének kitétele mellett, akár e nélkül, pusztán a képviselt nevének aláírása által is történhetik. Azon az alapon tehát, hogy az alperes törvényes képviselője erre a minőségére utalás nélkül írta elfogadóként a kiskorú alperes nevét a kereseti váltóra, az alperes váltójogi kötelezettségének érvénye nem vitatható. (C. VII. 1995/1940.) A baleseti kártérítés mértéke. — (55.) A perben azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a felperes által eltartója elvesztéséért az alperestől igényelhető kártérítés mértékének megállapításánál az állandó jövedelemmel nem rendelkezett asztalossegéd foglalkozású családfőnek a beleset avagy az elhalálozás idejében élvezett jövedelmét kell-e alapulvenni ? A vitás kérdést a kir. Kúria akként döntötte el, hogy a felperest illető járadék összegének megállapításánál az elhalt családfőnek halála idejében volt átlagos keresete irányadó. A kár mennyiségének meghatározásánál ugyanis abból az általános szabályból kell kiindulni, hogy a kártérítésre kötelezett fél a károsultnak — ha valamely különös jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik — elvileg a valóságos és teljes kárát köteles megtéríteni. Ezt a szabályt a tárgyi felelősség alapján az 1874 : XVIII. t.-c. 2. §-ában meghatározott keretben nyújtandó kártérítésre is alkalmazni kell, mert nincs oly különös jogszabály, amely ebben a tekintetben másképen rendelkeznék. (C. I. 3928/1940.) Devizakorlátozások. — (56.) A felperes osztrák schillingben kirótt, de pengőre átszámítva fizetendő nyugdíj követelése a hivatalos árfolyamon kiszámított pengő ellenértékén felül 10 százalék felárat azért igényel, mert a Magyar Nemzeti Bank 176. számú körlevele szerint 1935 november 27-től az áruforgalmon kívül eső schilling beszolgáltatások és kiutalások után is folyósít, illetve beszed 10 százalék felárat, vagyis a felperes szerint a 10 százalékkal megnövelt pengőösszeg fejezi ki az osztrák schilling értékét. Ez az érvelés téves. A peres felek egyező előadása szerint a felperesnek schillingben meghatározott nyugdíja pengő ellenértékben járván, a felperes teljesítésül nem követelhet valóságos schilling szolgáltatást és így nincs is módja nyugdíja fejében schillingbeszolgáltatásra. Másrészt a felár csak a külföldi pénzforgalom esetére van megállapítva és belföldiek egymás közti jogviszonyában nem jöhet figyelembe. A 300/1936. M. E. sz. rendelet 7. §-a ugyanis — bizonyos ügyletek esetén, a külföldiek által követelhető — felár igénylésének belföldiek között fennálló követelésekre kiterjesztését — keletkezésük jogcímére tekintet nélkül kizárja. Az e rendelet alapján kibocsátott 1600/1937. P. M. számú rendelet 1. §-a 1. bekezdésének 3. pontja és 2. bekezdése pedig kifejezetten