Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről

174 csak külföldinek munkavállaláson alapuló — külföldi pénznemben kirótt — ily, illetőleg bérkövetelésére terjesztette ki a felár igényelhetését. Ámde a felperes hitelezőnek belföldön van a lakóhelye és az alperes is, akitől a felperes a nyugdíj többlet fizetését követeli, mint külföldi részvénytársaságnak magyarországi képviselőjeként bejegyzett cég, belföldi jogi személy. A külföldi pénznemben kirótt követelésnek pengőben való lerovásáról is intézkedő 300/1936. M. E. sz. rendelet 9. §-a szerint ugyanis e rendelet szempontjából külföldi cégnek Magyarországon lévő telepe (fiókja, képviselete) a belföldi céggel egy tekintet alá esik, ezért a felperesnek nyugdíj követelése után a belföldiek jogviszonyában jelenleg hatályos pénzforgalmi szabályok értelmében felárra nincs igénye. (C. II. 4184/1940.) — (57.) A külföldi felperes kereseti jogának érvényesítése szempontjából célszerű volt annak a kérdésnek előzetes eldöntése, hogy a Magyar Nemzeti Bank megadja-e az érvényesített követelés behajtásához a külfölddel való fizetési forgalmat szabályozó kormányrendeletek szerint szükséges engedélyt, mert a behajtási engedély hiánya esetén a követelés érvényesítése nem időszerű. Az engedély megszerzésével felmerült költség a vesztes fél által megtérítendő költség fogalma alá esik, mert az a körülmény, hogy ez a költség nem a bíróság előtt, hanem azon kívül merült fel, a Pp. 425. §-ának 1. bekezdése szerint, közömbös. (C. IV. 4756— 1940.) — (58 ) A felperesnek megrendelt és átvett áruk vételára fejében tartozása állott fenn az alperesnél. Erre a tartozására az alperesnek a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknál lévő függő számlájára 1934. év végén és 1935. év elején lefizetett 47.000 pengőt, ami megfelel a francia frankban meghatározott vételár pengő egyenértékének, a fizetéskor fennállott árfolyam alapul vétele mellett. A függő számlára történt fizetéssel a felperesnek az volt a szándéka, hogy szerződéses kötelezettségét teljesítve, az alperes vételárkövetelését kiegyenlítse. Bár a teljesítésnek ez a módja nem volt szerződésszerű, mert az alperesnek valóságos francia frankhoz volt jogos igénye és a teljesítés helye is franciaországi város volt, az alperes utóbb a teljesítést mégis elfogadta s mert a Magyar Nemzeti Bank is hozzájárult, a befizetett 47.000 pengő a belföldi zárolt számlájára Íratott át. A felperes teljesítésével és a teljesítésnek az alperes részéről történt ilyen elfogadásával a kötelem megszűnt és éppen azért, mert a teljesítéssel a felperes csupán fennálló kötelezettségének tett eleget, a befizetett 47.000 pengőt, vagy annak egy részét vissza nem követelheti. Hogy a befizetett összegnek a függőszámláról a zárolt számlára való átírása, illetve a Magyar Nemzeti Banknak ehhez való hozzájárulása előtt a felperes a letéteményes banktól a befizetett összeg egy részének visszatérítését kérte, annak nincs jelentősége, mert a felperes az alperes függőszámlájára eszközölvén a befizetést, az alperes hozzájárulása nélkül a befizetett összeg felett nem rendelkezhetett és így azt vissza nem igényelhette. Annak sincs jelentősége, hogy a visszaigénylés ismeretében vájjon a Magyar Nemzeti Bank hozzájárult volna-e a befizetett összegnek a függőszámláról a belföldi zárolt számlára való átviteléhez, mert abban a kérdésben, hogy a felek egymás közötti viszonyában mi tekinthető teljesítésnek, nem a Nemzeti Bank csupán valuta-politikai jellegűnek számító intézkedései és határozatai döntök, hanem a felek akarata. (C. VII. 2623/1940.) Pethő Tibor