Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről

170 ugyanis azok, amelyek leginkább maradnak meg a fogyasztóközönség emlékezetében. A vezérszavak, illetve jelzőszavak azonossága által előidézett összetéveszthetőség fokozottabb mértékben meg van a vezérszónak azonos tárgyú vállalatok részéről, lényegileg azonos szóösszetétel mellett használata esetén. Az azonos vezérszóval való ilyen együttes használatánál a vállalat által forgalomba hozott áru minőségére, eredetére utaló — egyébként jogosan használható —• megjelölésnek a cégszövegbe való felvétele is a K. T. 24. §-ának tilalmába ütközik. A K. T. 24. §-ába ütköző cégbitorlás megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a vezérszó közkeletű és így senki által kizárólagos joggal le nem foglalható megjelölés, mert ebben a tekintetben egyedül az összetéveszthetőség lehet vizsgálat tárgya. (C. IV- 16/1941.) Verseny. — (44.) Az a vállalat, amely belföldön előállított áruját külföldi vonatkozású cég- vagy árunévvel vagy külföldi eredetre utaló egyéb jelzésekkel hozza forgalomba, a vevőközönséget akként tartozik felvilágosítani, hogy — átlagos figyelme mellett — az áru származása tekintetében tévedésben ne lehessen. Az áru belföldi előállításának jelzése a közönség felvilágosítását csak az esetben szolgálhatja, ha az szembeötlő. Minél erősebb tehát a külföldi származásra utaló jelzés, annál szembeszökőbben kell feltüntetni az áru belföldi gyártását. Ennek a követelménynek az alperes által alkalmazott az a mód, hogy az áru belföldi előállítását úgy az árunak, mint burkolatának és az üveg címkéjének másik oldalán tünteti fel, mint ahol az idegen nyelvű szövegrészek vannak, vagy ha azon az oldalán is, de kisebb betűkkel : nyilvánvalóan nem felel meg, mert a szembeszökő méretben és elhelyezésben feltüntetett külföldi cégnév és árumegjelölés vagy más idegen nyelvű szöveg uralkodó hatása mellett a belföldi gyártásra utaló — méreteiben és elhelyezésében jelentéktelen — jelzés a közönség figyelmének felkeltésére nem alkalmas. (C. IV. 3773/1940.) — (45.) Az alpereseknek a keresettel panaszolt az a cselekménye, amely szerint a telephelyükön kívül lakók terményeit őrlés végett ellenérték nélkül malmukba szállítják, és az őrleményeket ugyancsak ellenérték nélkül azoknak visszaszállítják, tiltó jogszabály hiányában ön* magában az üzleti tisztességbe, vagy általában a jóerkölcsökbe nem ütközik. A fuvarozásnak külön ellenérték felszámítása nélkül való teljesítése ugyanis lényegében csupán azt jelenti, hogy az alperesek ezt a fuvarozást a kormányrendeletekkel engedélyezett őrlési díj terhére teljesítik, ami egyértelmű azzal, hogy a szolgáltatást kisebb ellenérték fejében végzi. Ez azonban nem azonos a birói gyakorlatban megállapított tiltott ajándékozással. (C. IV- 5076/1940.) Szolgálati viszony. — (46.) A joglemondás általában véve nincs alakszerűséghez kötve és azt hallgatólag a félnek erre a szándékára utaló magatartásával is kifejezésre lehet juttatni ; a lemondás megállapításához azonban minden esetben szükséges, hogy a félnek erre irányuló elhatározása a bizonyított tényekből vont okszerű következtetés után minden kétségen kívül megállapítható legyen. A szolgálati és munkaviszonyban a joglemondást megállapítja a bírói gyakorlat akkor is, amikor az alkalmazott az illetményeinek a jövőre ható hatállyal történt csökkentése esetén szolgálatát tovább folytatja. Ez a szabály azonban a már megszolgált időre járó illetményekre nem vonatkozik és pusztán abból a körülményből, hogy az alkalmazott megszolgált illetményeinek, vagy azok egy részének ki nem fizetése dacára is a szolgálatban megmarad, az elmaradt illetményekről való lemondásra következtetni nem