Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 3. szám - Az árszabályozás elvi alapjai
145 a maximális árak megállapításának már régi idő óta megfelelő helyet biztosítottak minden árszabályozási rendszerben. A kérdés közelebbi vizsgálata azonban azt mutatja, hogy e jogi előnyök mellett számbajövő gazdasági hátrányokkal kell számolnunk. A maximális ár megállapítása oly korlátokat teremt, amelyeknek merevségei több irányban hátrányosan éreztetik hatásukat. De nem érvényesül minden esetben feltétlenül a legmagasabb eladási ár előírásának az árcsökkentés irányában elérni kívánt befolyása sem. Bár a maximális ár megszabása rendszerint úgy rendelkezik, hogy ez a felső határ, melyet túllépni nem szabad, amelynél olcsóbb áron azonban akadálytalanul lehet árusítani, — a gyakorlatban a maximális árak egyben mint minimális árak is érvényesülnek. Oly időszakban, amidőn az ármaximálás szükségessége fennforog, az áremelkedés irányában ható tényezők intenzív érvényesülésére, valamint az általános piaci helyzetre való tekintettel, azok az eladók is a maximális árakat veszik számítási alapul, akiknek üzleti kalkulációja egyébként ennél alacsonyabb ár megállapítását tenné lehetővé. A maximális árak megállapításánál egyébként az árucikkek jellegében rejlő korlátokkal is számolni kell. Csak oly áruk alkalmasak e szabályozásra, amelyek azonos elnevezés alatt, rendszerint nagyobb tömegben, meghatározott típusokban, kialakult eladási feltételek mellett kerülnek forgalomba, vagyis amelyek tekintetében egyébként is egyöntetű tőzsdei, piaci árak alakulnak ki. A mezőgazdasági, de főképpen az ipari termékeknek jó része ezzel szemben e követelménynek nem felel meg, mert a minőségben, a forgalombahozatal módjában, az áru nemének, a különböző típusoknak megjelölésében oly nagy eltérésekkel találkozunk, hogy ez árukat közös nevezőre hozni alig lehet. De megvan az ármaximálásnak az a továbbmenő hátránya is, hogy a különböző viszonyok között termelt és forgalombahozott, ennek megfelelően különböző nagyságú költségekkel terhelt árukra azonos árakat állapít meg. Ezekre az eltérésekre való tekintettel a maximális ár mérvének megszabásánál nem egykönnyen dönthető el az a kérdés, vájjon a legkedvezőtlenebb körülmények közt dolgozó és így a legdrágábban termelő, illetve árusító üzemek költségkalkulációja képezze-e az ármegállapítás alapját, vagy pedig az olcsóbb üzemek kalkulációja szolgáljon-e inkább irányadóul. Előbbi esetben a kedvezőtlen körülmények között dolgozó üzemek is megtalálhatják számításukat és biztosíthatják versenyképességüket, viszont a jobb körülmények között dolgozó üzemek nagyobb nyereséghányadhoz jutnak. Ha viszont a maximális ár megállapítása az utóbbiak kalkulációját veszi alapul s erre a szintre igyekszik az általános árszínvonalat visszaszorítani, úgy ez a fogyasztó szempontjából előnyösebbnek látszik ugyan, de számolni kell ez esetben egyéb gazdasági és szociális hátrányokkal. Az így megállapított maximális ár mellett ugyanis az üzemek egy része nem találhatja meg számítását, üzletvitele veszteségessé válik. Számolni kell tehát ez üzemek leállásával s az árukínálat csökkenésével. 10
