Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Az árszabályozás elvi alapjai

146 A maximális ármegállapítás is figyelemmel lehet bizonyos határok között az egyéni különbségekre, tekintetbe veheti a minőségi eltéréseket. Egyes mezőgazdasági termények, különösen a gabonafélék maximális árának megállapításánál alakult ki oly rendszer, mely az áruk minősége s a forgalombahozatal időpontja szerint épített ki ilyen árdifferenciálódást. Az ármaximálás jogi szabályozása azonban nemcsak az eladási árak előírását jelenti. A teljességre törekvő szabályozásnak az eladási árakon kívül az egyéb feltételekre, az eladásnál szokásos kondíciókra, a készpénz- vagy hiteleladás lehetőségeire, a gyári, illetve nagykereskedelmi forgalomban szokásos skontók vagy rabattok mikénti megállapítására, a mellékszolgáltatásokra : az áruk csomagolására, hazaszállítására, az egyébként felszámítható költségekre stb. is ki kell terjednie. Az árszabályozás újabb rendszere az adottságokhoz és a szükségességhez képest e körülményekre vagy legalább azok sorából a legfontosabbakra szintén figyelmet fordít s előírásaival ezek tekintetében is tisztázott helyzetet igyekszik teremteni. A maximális ármegállapítás merevségének enyhítésére irányul, a jogbiztonság biztosítása mellett, a tájékoztató árak rendszere. A tájékoztató ár jellegzetes vonása, — mint ez jogi megalapozást nyert az 1920 : XV. t.-c. 2. §-ában — annak az a mentesítő jelentősége, hogy áruuzsora miatt nem lehet megbüntetni azt, aki e tájékoztató árnál nem magasabb árat köt ki, követel vagy fogad el. E mellett indokolt esetben, mint ez a Kúria e részbeni gyakorlatából is világosan kitűnik, fennáll annak a lehetősége, hogy a tájékoztató árnál magasabb ár felszámításának jogossága is bizonyítást nyerhessen, különösen oly esetekben, amidőn ezt az illető üzem különleges körülményei kellően alátámasztják. d) Az ármaximálásnak különleges, az általános jellegű szabályozás helyett az individualizálás elvét érvényesítő rendszere : az árrögzüés. Legújabb árszabályozásunk, melynek alapja a 8300/1939. M. E. sz. rendelet, az árrögzítésből indult ki. A forgalombahozott áruk árai — a taxatíve felsorolt mezőgazdasági termékek kivételével — az 1939 augusztus 26-i színvonalon, tehát a háború kitörése előtti állapot szerint rögzíttettek és ezóta az árkormánybiztos engedélye nélkül nem emelhetők. E cikkek legmagasabb árainak tehát az 1939 augusztus 26-i árat kell tekinteni mindaddig, míg az arra hivatott hatóság magasabb árat nem engedélyez. Az árrögzítést kimondó jogszabály valójában az ármaximálásnak és az egyéni áralakulásnak kombinatív megnyilvánulása. Maximális árként állapítja meg az 1939 augusztus 26-án érvényben volt árakat, a nélkül, hogy az egyes árucikkek árait e legmagasabb ár életbeléptetésével kapcsolatban egyben egyenlősítené, uniformizálná is. Az árrögzítést kimondó ez a jogszabály ilyképpen megfelelően figyelembe veszi azt a nagy változatosságot, amely a gazdasági életviszonyok alakulásához képest, az árak tekintetében is