Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - A jogtudomány átalakulása oknyomozássá

131 embereknek hatalmában áll. így többek között csak akkor lehet a jogéletben szokásos munka- és dologszolgáltatásokat megvalósítani, ha az ehhez való képesség is fennáll. Hasonlóképpen a jog csak azt kényszerítheti valamely kár megtérítésére, akinek a kár elkerülése hatalmában állott. Ez a meggondolás vezeti a büntetőjogot, amidőn csak azt vonja felelősségre, aki másképpen is tudott volna cselekedni. Röviden : a jog kénytelen mindenütt az emberi felismerésképesség, teljesítőképesség és egyéb uralmi képesség határain belül maradni, ha szabályaival az életnek megfelelni és életet teremteni akar. A jognak ezt a mindenkori hatalmi helyzettel való kapcsolatát eddig sokkal kevésbbé vonták tervszerű kutatás alá, mint az érdekhelyzet befolyását. Kétségtelen, hogy vannak nehezen áttekinthető hatalmi viszonyok. Amikor Franciaországban 1789-ben valamennyi rendet összehívták, — a legmagasabb fokú emberi előrelátás sem tudta volna lemérni, hogy milyen hatalmi erők jutottak ezzel érvényesüléshez. A frankfurti 1848-as „professzorparlament''-ben igen sok kiváló személyiség sereglett össze. És ez a parlament mégsem volt tisztában a saját hatalmával. Viszont azonban az is igaz, hogy a jogszabályok túlnyomórészt olyan hatalmi állapotokhoz tapadnak, amelyek az életben típusosán ismét kialakulnak és így könnyebben értékelhetők. Hasonló a helyzet a szerződéseknél. Aki mint eladó, bérbeadó vagy munkavállaló valaminek szolgáltatására kötelezi magát, kötelezettségét rendszerint teljesítőképességéhez fogja mérni és ennek terjedelme tekintetében sem lesz kétségben. Maga a vevő, aki meghatározott dolgot vásárol és a bérlő, aki egy lakást vesz ki, rendszerint szintén tisztában van a megvett vagy kibérelt dolog állapotával. Sőt gyakran az is előfordul, hogy a hitelező előtt félreismerhetetlenné válik, mit képes adósa szolgáltatni. És így az adós teljesítőképességét és annak határait a szerződés értelmezésekor is figyelembe lehet venni. Röviden : már egymagában az érdekhelyzet és a hatalmi helyzet kettős szempontja is mély bepillantást enged a jognak az élettel való összefonódottságába. Mégis, ha a törvénj^hozó, a bíró és a jogtudós az élettel való erre az összefüggésre rá is bukkannak, annak figyelemre méltatása csak esetleges marad, minthogy figyelmük nem irányult öntudatosan rá. Azt, amit csupán a véletlen játéka dob elibénk, nem szoktuk szemügyre venni és értékesíteni. Egyedül a tervszerű eljárás tágítja a látókört. Felvetődik most már a kérdés, hogyan maradhattak ezek az annyira kézenfekvő összefüggések figyelmen kívül és miért szorítkozik a jogászi gondolkodás olyan kis területre ? Hogyan történhetett meg az, hogy még a jogfilozófia is elhaladt a fent vázolt szempontok mellett és elzárkózott egy olyan módszertől, amelynek termékenységét egyéb tudományágak már régóta beigazolták ? Ezeket az összefüggéseket elsősorban a jognak szellemi jellege és Jtatalomhoz kötöttsége takarták el. A szóbanforgó életviszonyok ugyanis nem befolyásolhatják közvetlenül a jog kialakulását.