Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - Wekerle Sándor emlékezete. Elmondta Fabinyi Tihamér az Országos Kaszinó közgyűlési vacsoráján

75 állandó közjogi vitáival alig engedett erre időt s teret. Paradoxnak hangzik, de a politika egyrészt csak akadály volt neki, amelyet le kellett győznie, hogy gazdasági és pénzügyi munkájához hozzájuthasson, másrészt pedig eszköz a hatalom megszerzéséhez, hogy ennek birtokában nagy pénzügyi elgondolásait jogszabályokká emelhesse és megvalósíthassa. A politikai problémák megoldásai, a kompromisszumok, az ígéretek, a kiegyenlítési taktikák, noha mesterien kezelte őket, mégsem tartoztak egyénisége lényegéhez, hanem csak belépti jegyek voltak a saját dolgozószobájába, ahova visszatérve kedvenc tervein munkálkodhatott. Ott kigondolt pénzügyi alkotásai a maguk idejében a korszerűség maximális teljesítményeit képviselő nagy cselekedetek voltak, amelyek létrehozásánál őt a legnagyobb szakértelem mellett magas erkölcsi felfogás vezette és meleg emberi érzés hevítette. Legnagyobb pénzügyi tette a valutarendezés volt. Ebben nem a manapság megtépázott tekintélyű aranyon, mint eszközön volt a súly, hanem a célon és eredményen, az állandó értékű egészséges pénzen, amely úgy belső vásárlóerejében, mint külföldi értékelésében stabil marad, mert sem több, sem kevesebb, hanem éppen az áru- és hitelforgalom szükségletének megfelelő mennyiségben bocsáttatik fizetési eszközként rendelkezésre. A lényeg az, hogy a helyes pénzrendszer a független állami létnek, a nemzeti önállóságnak korolláriuma, úgy mondhatnám, hogy gazdasági alkotmánybiztosíték. Egyébként annak igazolásául, hogy üdvös funkcionálása mennyire nem az eszköznek, az aranynak a mennyiségén fordult meg, már rámutattak arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia nem rendelkezett számottevő aranyfedezettel és a korona értékállandóságát mégis évtizedeken át, sőt még a világháború alatt is sokáig fenn tudta tartani, mert nagy gazdasági területen lényegileg önellátó volt s aránylag keveset tett ki nemzetközi áru- és hitelforgalmának terjedelme, amelynél a különbségek kiegyenlítése körül volt csak döntő szerepe az aranynak. Az egészséges pénz a gazdaságnak, a termelésnek és a fogyasztásnak alapja és mint ilyen, fundamentuma a jövedelemeloszlásnak is. Szociális és erkölcsi hordereje mérhetetlen, amit valójában a pénzérték súlyos megromlása idején észlelünk, főleg a fix jövedelműek tönkremenetelénél. Az egészséges pénz oly nélkülözhetetlen az árucserében, — mondja találóan egyik közgazdasági írónk — mint akár a nyelv az eszmecserénél. Alapja a hitelnek, amely nélkül a gazdasági élet bonyolult mechanizmusa nem funkcionálhat jól, mert a hitel Navratil hasonlata szerint olyan, mint a kenőolaj, mely önmagában nem hajtja ugyan a gépet, — mint ezt manapság sokan hajlandók hinni — de mellőzhetetlenül szükséges annak zavartalan működéséhez. A takarékosságot, a becsületes polgári munka értékét s a szociális igazságtevést, tehát az erkölcs magas értékeit oltalmazta, midőn az államháztartás egyensúlyát helyreállította, az adózásba a progressziót bevezette és megerősítette az állam hitelét, amelynek