Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 4. szám - Magyary Géza-Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog [könyvismertetés]

263 IRODALOM V Magyary Géza—Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. — Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mondja az avangélium. Ha valaki, akkor Magyary Géza valóban éhezte és szomjúhozta. Fáradhatatlanul kereste élete egész folyamán. Amit megtalált, azt félelem és tartózkodás nélkül kimondotta, bármily szokatlan, újszerű volt is. Ha pedig valamelyik tanítását utóbb tévesnek vagy javításra szorulónak ismerte fel, nem habozott visszavonni vagy megjavítani. Ez pedig nem ritkán történt, mert tudományos tételeit egyre újra és újra átvizsgálta, főképpen arra törekedve, hogy tételeit néhány egymással összhangban álló alapgondolatra vezesse vissza. Mi, akik tanítványai voltunk, meghatottan láttuk azt a boldog örömet, amellyel régibb tanításait elvetette és helyükbe olyanokat vallotta magáénak, amelyekre rendszerének összhangjába jobban beilleszkedtek. Talán kevesen vannak, akik minden tételét elfogadnák, de nincs jogász az országban, aki nagy tisztelettel nem hajolna meg nemes emléke előtt. Tudományos pályája a hiteljog területén indult el, azután a perjog művelője lett, bizonyára azért, mert úgy látta, hogy ez az a mező, amelyen a magyar jogtudománynak az ő munkájára a legnagyobb szüksége van. Élete utolsó éveiben a nemzetközi jog müvelésére tért át, mert úgy látta, hogy az akkori körülmények között ennek művelésével teheti a legnagyobb szolgálatokat hazájának. De a legmaradandóbbat a perjog területén alkotta, perjogi munkái közül pedig a legmaradandóbb becsű alkotása az, amely tanszéki utódának: Nizsalovszky Endrének átdolgozásában most harmadik kiadásban támadt új életre, a „Magyar polgári perjog"' című könyve. Kegyeletes kézzel nyúlt hozzá Magyary főmunkájához Nizsalovszky. Hiánytalanul akarta Magyary müvét a mai jogászgenerációnak adni, mint ahogyan az előszóban hangsúlyozza is. Hiánytalanul is adta. Nem változtatott rajta ott sem, ahol véleménye nem egyezik meg Magyaryéval. Alig egy-két helyen tér el az előző kiadások álláspontjától s ott külön meg is említi (pL 293. 1.). De ha nem is vett el semmi lényegeset, hozzá sokat adott. Szükség is volt erre, mert a második kiadás megjelenése óta a magyar perjog tételes joga nagy változásokon ment keresztül. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény mellett sok más új jogszabály megismertetését kellett vállalnia, szorosan vett perjogiakét és olyanokét, amelyek a perjog területén kívül vannak ugyan, de ezzel szoros kapcsolatban állanak, aminő az új ügyvédi rendtartás, a bírói fegyelmi törvény és sok más. És olyanokét is, amelyeknek csak egy-egy rendelkezése érinti a per jogot, aminő a kartelitörvény, az uzsoratörvény és sok más törvény és rendelet, amelyeket természetesen mi nem fogunk itt felsorolni, de amelyek nagy bőségét feltünteti a könyv végén levő jogszabálymutató. E mellett a bírói gyakorlatot egészen a legutóbbi hónapokban megjelent döntésekig gondos figyelembe vette. Ugyanígy a jogi irodalmat is, a legújabban megjelent dolgozatokat s ebben annyira ment, hogy a könyv egyik helyén még sajtó alatt levő dolgozatra is hivatkozik. Mindezeket nemcsak ismerteti, hanem alaposan