Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Az átengedésre kötelezettek kártalanítása a kishaszonbérleti törvényjavaslatban

65 ért egyenlőtlenségek és méltánytalanságok kiegyenlíttessenek. Az olyan ingatlannak a tulajdona, amelynek megszerzését hatálytalanították, az államra száll. Az eddigi tulajdonos, illetőleg jogosított részére meg kell téríteni azt az összeget, amelyet az állam vagy az előző tulajdonos részére fizetett. Az ingatlanokra fordított beruházásért csak kivételes esetekben jár kártérítés. A végrehajtásra vonatkozó részletes rendelkezéseket az 5840/1939. M. E. sz. rendelet tartalmazza. A 3730/1939. M. E. sz. rendelet az ingatlanra vonatkozó jogszabályokat kiterjeszti a Felvidékre. A 9900/1939. M. E. sz. rendelet 6 fejezetben a gazdatartozások fizetésére vonatkozó rendelkezéseket terjesztette ki a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területekre, lényegében az országban fennálló szabályoknak megfelelően. A gazdatartozások után járó kamat legmagasabb mértékét — az 1936. évi január 1. előtt keletkezett magánjogi követelésnek az 1939. október 31-ét követő időre járó kamata tekintetében — 5—6%%-ban állapítja meg az ingatlan területének nagyságától függően. Az e rendelet alapján kibocsátott 3000/1939. P. M. sz. rendelet megállapítja a gazdatartozások fizetése szempontjából a mezőgazdasági és az egyéb forrásból származó jövedelmek számításba vételének szabályait. A hitelintézeti követelésekkel kapcsolatos kamathozzájárulásra vonatkozólag a 3400/1939. P. M. sz. rendelet tartalmaz rendelkezéseket. A területvisszacsatolásokkal kapcsolatosan kibocsátott jogszabályok közül megemlítjük még: az 5420/1939. M. E. sz., illetőleg a 6050/1939. M. E. sz. rendeleteket, amelyek a magyar magánjog hatályát terjesztették ki a visszacsatolt felvidéki, illetőleg kárpátaljai területre; a 9700/1938. M. E. sz., illetőleg az 5920/1939. M. E, sz, rendeleteket, amelyek a polgári peres és nemperes eljárási jogszabályok hatályát terjesztették ki a Felvidékre, illetőleg a Kárpátaljára; végül a 9600/1938. M. E. sz., illetőleg az 5800/1939. M. E. sz, rendeleteket, amelyek a Felvidék, illetőleg a Kárpátalja igazságügyi szervezetére vonatkozólag tartalmaznak rendelkezéseket. III. Az egyéb, nem a területvisszacsatolásokkal kapcsolatos, rendeleti úton közzétett jogszabályokból kiemeljük a következőket: A szolgálati és munkaviszony köréből legjelentősebb a kormánynak az 1939 szeptember 2-án életbeléptetett kivételes hatalom alapján kiadott 12.116/1939. M. E. sz. rendelete, amely szerint a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937: XXI. tc.-nek a 48 (tisztviselők esetében 44) órás heti munkaidőre vonatkozó rendelkezései az iparban és a kereskedelemben, valamint a bányászatban és a kohászatban alkalmazottak tekintetében további intézkedésig nem nyernek alkalmazást. Felfüggesztettek tehát mindazon rendeleteknek a maximális munkaidőre vonatkozó rendelkezései, amelyeket e tárgyban az egyes foglalkozási ágakat illetőleg kibocsátottak. (Ilyen rendeleteket az iparügyi miniszter az óv elején nagy számban adott ki az 1937 :XXI. tc.-ben kapott felhatalmazás alapján; e rendeletek lényegükben a 48 órás munkahetet vezették be a különböző iparágakban. Ugyancsak ily rendelet a 35.300/1939. K. K. M. sz. rendelet, amely a bank- és pénzváltóüzletekben, a biztosító magánvállalatokban, a szállítmányozó vállalatokban, a nyilt árusítási üzletek fogalma alá nem eső egyéb kereskedelmi, valamint egyes ipari vállalatokban nem tisztviselői munka5