Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A vállalati vezetők büntetőjogi felelőssége az új társulati adótörvény alapján

626 is elegendő bűnösségük megállapításához. Ha azonban őket az ellenőrzés, felügyelet elmulasztásán túl az adócsalás elkövetésében részesség terheli, úgy cselekményük a Btk-nek a részességre yonatkozó szabályai szerint nyer majd elbírálást. Erre vonatkozik a T. azon megszorítása, hogy ,,. . . amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik Miután a törvény szövege szerint a felügyeletre, ellenőrzésre hivatottak s a megbízó felelőssége „adócsalás elkövetésénél" merül fel, nevezettek felelősségre vonásának előfeltétele annak megállapítása, hogy adócsalás követtetett el. (Nem feltétele azonban, hogy az adócsalást elkövető személy valóban felelősségre vonható is legyen. Ennek elhalálozása, távolléte vagy a büntethetőségét kizáró bármely ok — nézetünk szerint — egyáltalán nem mentesítheti az ellenőrzésre, felügyeletre hivatott személyeket, vagy a megbízót az őket terhelő mulasztás következményei alól.) Az adócsalás elkövetését — a kir. pénzügyigazgatóság feljelentésére tett ügyészi vádindítvány alapján — a kir. büntetőbíróság állapítja meg s így nézetünk szerint a felügyeletre, ellenőrzésre hivatottak, s a megbízó ellen csak az adócsalás bírói megállapítása után hozható büntetőbírói ítélet. Ilyenformán az adócsalás megállapítása az említett személyek büntetőjogi felelősségének megállapítása szempontjából előzetes jogkérdés. Miután ennek eldöntéséig az ügyben ítélet nem hozható, az elévülés szempontjából a Btk. 109. §-a mérvadó, vagyis a törvényben felsoroltak által elkövetett mulasztási vétség büntethetőségének elévülése az adócsalás bűncselekményének megállapításáig nyugszik. Sem a törvény, sem a végrehajtási utasítás nem tartalmaz rendelkezéseket a felügyeletre, ellenőrzésre hivatottak és a megbízó által elkövetett mulasztás vétségének gyanúja esetén követendő eljárás tekintetében. Miután azonban ennek a vétségnek a felderítése az elkövetett adócsalás felderítése kapcsán történhetik a legközvetlenebbül, természetesnek látszik, hogy az 1920 : XXXII. t.-c. 12. §-a alapján az adócsalás nyomozását végző pénzügyi hatóság a nyomozást a T. által említettek felelősségének tisztázására is kiterjessze s nyomozásának eredményét mérlegelve, ne csak az adócsalás tettesei, hanem azokkal egyidejűleg a mulasztást elkövetők, illetőleg a megbízó ellen is tegyen feljelentést. A T. 43. § (4) bekezdésének gyakorlati jelentősége az, hogy a vállalat vezetői, büntetőjogi felelősségük tudatában, gondoskodjanak arról, hogy a vállalat a közzel szemben fennálló anyagi kötelezettségeinek hiánytalanul eleget tegyen. Nem kétséges, hogy az ellenőrzés feladata megoldható, mert hiszen a legkevésbbé sem valószínű, hogy vállalati tisztviselő a vezetőség intencióival szemben, s annak éber ellenőrzését kijátszva, kövessen el adócsalást. Míg a T. egyrészt a vállalatnak tulajdonított, a vállalat érdekében elkövetett adócsalásért azt a fizikai személyt vonja felelősségre, aki azt ténylegesen elkövette, másrészt a felelősségre vont személy terhére büntetőbírói ítélettel megállapított pénzbünte-