Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A vállalati vezetők büntetőjogi felelőssége az új társulati adótörvény alapján

627 tés megfizetésére az elítélttel egyetemlegesen a vállalatot is kötelezi. (T. 45. § (2) bek.)* Ez a rendelkezés nem áll példa nélkül pénzügyi büntetőjogunkban. Már a forgalmi adóról szóló 1921 : XXXIX. t.-c. úgy rendelkezik (64. §.), hogy : „Ha az adócsalást az elítélt mint alkalmazott követte el és az adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést tőle behajtani nem lehet, a megállapított összeget a szolgálatadótól kell behajtani." — S csak ha attól sem hajtható be, akkor kell az elítélt ellen szabadságvesztés büntetésre átváltoztatni. A társulati adóval kapcsolatosan elkövetett adócsalások esetén — hasonló rendelkezések híjján — eddig, — legalább elvileg — az volt a helyzet, hogyha a vállalat érdekében elkövetett adócsalásért elítélt alkalmazott a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést megfizetni nem tudta, az rajta behajtható nem volt, úgy a kincstár elesett az őt megillető anyagi kártérítéstől, s a be nem hajtható pénzmellékbüntetést az elítélt terhére szabadságvesztésbüntetésre kellett átváltoztatni. A vállalat pedig — holott az elkövetett adócsalás ennek érdekében történt — minden anyagi teher alól mentesült. A T. az adócsalás esetén megállapítandó szabadságvesztés (vagy a Btk. 66., ül. 92. §§-ainak felhívása esetén esetleg pénzfőbüntetés) mellett kötelezően kiszabandó pénzmellékbüntetés minimális mérvét is felemeli. A 400/1927. P. M. sz. rendelet 35. §-a szerint a mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés mérve ,,a veszélyeztetett összegnek egyszeresétől nyolcszorosáig" terjedhetett, a T. 43. § (2) bekezdése szerint pedig ,,a pótlólag előírt adó és összes járulékai háromszorosától nyolcszorosáig terjedhet". A szigorítás abban áll, hogy a kiszabandó minimális pénzmellékbüntetés immár nem a megrövidítés egyszerese, hanem annak háromszorosa. A maximális határ változatlan maradt. Ha tehát az egyetemlegesség folytán a pénzmellékbüntetés megfizetése a vállalatot terheli, úgy a megrövidítés veszélyének kitett adókkal együtt minimálisan azoknak négyszeresét kell megfizetnie. A szigorítás mellett azonban nagyjelentőségű a mellékpénzbüntetés kiszámításánál figyelembe veendő kárösszeg közelebbi meghatározása is. A 400/1927. P. M. sz. rendelet veszélyeztett öszszegről" beszél. A pénzügyi hatóságok és büntetőbíróságok között állandó jogvita (előbbiek részéről tett fellebbezés formájában) tárgyát képezte, vájjon veszélyeztetett összegen csupán a megrövidített alapadó (ház-, kereseti-, társulati adó) értendő-e, vagy * Ez a rendelkezés azonban még mindig csak egy természetes személy büntetőjogi felelősségének megállapítása esetére mondja ki a vállalat anyagi felelősségét. A német jogalkotás (Reichsabgabenordnung, §. 393.) ezen túlmenően úgy rendelkezik, hogy a vállalat (jogi személy vagy egyesület) terhére pénzbüntetés állapítható meg s az a bűnügyi költségekben marasztalható, a nélkül, hogy természetes személy bűnössége megállapíttatnók.