Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A vállalati vezetők büntetőjogi felelőssége az új társulati adótörvény alapján

624 felügyelet, ellenőrzés terén elkövetett szándékos, vagy gondatlan mulasztását, ha az adócsalásra vezetett s amennyiben az súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik. Pénzügyi jogi törvényeink büntetőjogi rendelkezései eddig mindig csak a szándékos adómegrövidítés tényleges elkövetőjét rendelték felelősségre vonni, — elkövetőn értve azt a fizikai személyt, aki az adómegrövidítésre alkalmas cselekményt véghezvitte. Adótörvényeink terminológiája szerint : adócsalást követ el az, aki ... , adócsalást követ el a bevallás adására kötelezett ... stb. Egyedül a társulati adótörvény beszél a vállalatról, mint az adócsalás alanyáról, miután azonban büntetőtörvényeink szerint bűncselekmény alanya csak természetes személy lehet, a vállalatnak tulajdonított, beszámított adócsalásért is az a fizikai személy vonandó felelősségre, aki azt valamely cselekményével, vagy valamely meghatározott kötelezettségének nem tevésével elkövette. A vállalatok társulati adóbevallásait s egyéb, az adóalapmegállapítás szempontjából számbajövő beadványait nem a vállalat vezetősége — a felügyelet és ellenőrzés gyakorlására hivatott személyek — írják alá, hanem az a vállalati alkalmazott, cégjegyzésre feljogosított tisztviselő, aki az adóügyek intézésére megbízást kapott. A vállalat által elkövetett adócsalásért ez ellen a közvetlenül felelős személy ellen indul büntető eljárás. így volt ez a múltban s ezen a T. sem változtat. A múltban azonban az volt a helyzet, hogy ez a — sokszor valójában alárendelt szerepet játszó — vállalati tisztviselő, aki a vállalat vezetőségének utasítására vagy általános megbízásból járt el törvényt sértő módon, egyedül viselte a felelősséget, azok a vezetők pedig, akiknek az utasítására eljárt, vagy akiknek az ellenőrzés és felügyelet kötelességük lett volna, büntetlenül maradtak. fgy volt ez, nemcsak a társulati adónál, hanem a többi adónemeknél is s büntetőjogi irodalmunk már régen értékelte ezt a visszásságot (lásd : Angyal Pál: Az adócsalás, 94. 1.) és társtettesség megállapítását vélte helyesnek ott, ahol pl. a cégtulajdonos tudomással bírt a cégvezető által a cég érdekében elkövetett adócsalásról. A Kúria gyakorlatában (lásd u. o.) ezen is túlmenően akkor is büntette az üzem, az üzlet tulajdonosát, ha megbízottja az ő tudta nélkül követte el az adómegrövidítésre alkalmas cselekményt, azzal az indokolással, hogy a felelősség azé, akit az adófizetési kötelezettség terhel. Figyelmen kívül hagyva azt, vájjon ez az álláspont a szigorúan vett büntetőjogi elvek szerint helyes-e, vagy sem (Angyal kétségbevonja), — meg kell állapítani, hogy a vállalatok vezetőire általában nem alkalmazható. Egyéni cégeknél az adófizetési kötelezettség az egyéni cég tulajdonosát, tehát egy természetes személyt terheli. Vállalatoknál (részvénytársaságok, szövetkezetek, kori. felelősségű társaságok) az adófizetési kötelezettség magát a vállalatot, tehát egy jogi személyt terhel, mely mint olyan, büntető-