Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

611 vájjon a népünk valóban annyira helyesnek tartja-e és annyira ragaszkodik-e a fennálló törvényes öröklési rendhez, ahogy ezt sokan állítják.16 A végrendelet alaki kellékeivel kapcsolatos a javaslatnak az a sorrendben utolsó rendelkezése, amely nagyobb feltűnést keltett. A juristicum és az élet küzdelméből az élet igényeinek győztesként kikerülését látja Hedemann a gazdasági lehetetlenülés és a veszélyközösség szabályozása mellett a javaslat 1838. §-ában, amely szerint a bíró a végrendelet bizonyos alaki kellékeinek hiányát figyelmen kívül hagyhatja, ha a tartalom az örökhagyó akaratának kétségkívül megfelel. Ezt a rendelkezést újszerűségénél fogva Domke is megemlíti, Fehr pedig szinte vigasztalást talál benne a formák túltengése által keltett hangulatában. IV. Végezetül ismét Fehr zárószavait idézzük : „Reméljük a magyar nép, nevezetesen a jogbiztonsága érdekében, hogy a javaslat mielőbb törvénnyé válik. A javaslat ezt teljes mértékben megérdemli." Az eddig elhangzott bíráló megjegyzések bizonyára nem merítették ki a javaslat egész anyagát. A múltból a jövő felé vezető hídnak abban lefektetett pillérei közül is sok maradt még a külföldi jogászi közvélemény előtt feltáratlanul. Az a néhány ilyen momentum, amelyet különösen Hedemann mesteri keze mégis feltárt, igen nagy tanulságot szolgáltat. A javaslatot mi nem reformkódexnek szántuk, hanem annak különösen utolsó szövegében az íratlan magyar jog eredményeit akartuk elsősorban összefoglalni. Hogy a javaslat mégis — 12 év után is — frissen ható szellemmel van telítve, az egyfelől bizonyítja bíróságaink kapcsolatát az élettel, amelynek révén a kodifikátornak annyira értékes anyagot tudnak szolgáltatni, de bizonyítja főként az 1928. évi szöveg alkotójának, Szászy Bélának csodálatos jogászi magasrendűségét, amellyel nemcsak meg tudta érezni az új idők szellemiségének magánjogi konzekvenciáit, olyan időben, amikor ez a szellemiség más téren és a vezető népek körében még éppen csak kialakulóban volt, hanem az említett konzekvenciákat oly18 A magam részéről mindig kétségeket tápláltam ezzel a megállapítással szemben, hiszen nem szabad feledni, hogy az öröklési rendünk voltaképen 1861-ben keletkezett és így a néplélekkel való évszázados összeforradásról szó sem lehet. (V. ö. A földbirtokpolitika eredményeinek biztosítása. — Az Országos Nemzeti Klub 9. sz. kiadványa 14. és köv. lap.) Igaz, hogy értesülésem szerint az erdélyi részeken az Optk. öröklési rendjével szemben az elégedetlenség olyan nagyméretű, hogy az ottani nép még a végrendelkezés alakszerűségeivel is megküzd, csakhogy attól lehetőleg megszabaduljon. Ez is egy érv a jog egységesítése mellett, de önmagában nem érv a fennálló öröklési rend reformálása ellen.