Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

601 A Fiad értékelő megjegyzései után talán szabad abból, hogy Hedemann és Domke a személyiség jogának kérdéséhez nem szólnak hozzá, azt a következtetést levonni, hogy a mai német jogi felfogás szempontjából nem találtak abban ldvetni valót. Természetesen szemet szúr a történeti okokra visszavezethető az a rendelkezés, amely a házassági höteléki jogot külön törvényre utalja. Fehr szerencsének tartja, hogy Svájc az ilyen külön törvényt elkerülte, Domke pedig ezt mint a Bgb.-vel szemben mutatkozó szerkezeti eltérést emeli ki. A házastársak közti viszony körébe vág Hedemannak az a megállapítása, hogy a házasság és az egész családi élet Németországban végérvényesen az egészség és a fajvédelem egészen új szempontjainak uralma alá került, ami esetleg irányt fog mutatni a magánjog fejlődésének az egész kontinensen. A javaslatban viszont a férj túlsúlyát még mindig megállapíthatónak tartja, ami — úgy látja — mégis a XX. század eszmevilágának is változatlanul alkotó eleme marad. A házassági vagyonjogi kérdések körében Domke kiemeli a rendi különbségeknek a kódexből való kiküszöbölését, Hedemann pedig a magyar rendszert érdekesnek jelzi, különösen a hozomány, a közszerzemény és a hitbér intézményére mutatva rá. Ugyancsak Hedemann a jelentős újítások sorában emeli ki a rokonok eltartásának érdekes és erőteljes kiépítését, nincs azonban megelégedve a házasságon kívüli gyermek jogállásának szabályozásával. A jövőre nézve tarthatatlannak mondja a mai német joggal egyező szabályozást, amely a házasságon kívüli gyermeknek csak az anyai rokonaival való rokonságát ismeri el (174. §. 3. bek.). Az atya felé legalább a Szent Korona öröklését megelőző öröklés révén a tervezet mindenesetre tett az 1794. §. 3. bekezdésében egy — kétségkívül nem túlságosan jelentős — lépést. Viszont más vonatkozásban Hedemann is mint jelentős újítást emeli ld, hogy a gyermek tartására az atya szülei is kötelesek lehetnek (262. §.). Az bizonyos, hogy a magyar jogi felfogásban nincs hajlandóság ezen a téren nagyon messzire menni és e tekintetben bizonyos fokig megnyugtató, hogy Fehr a svájci joggal szemben éppen a javaslatot találja sokkal kedvezőbbnek a házasságon kívüli gyermek szempontjából, utalással különösen a 245. és 267. §-ra. Amint már az általános áttekintés során is érintettük, Hedemann nagy elismeréssel nyilatkozik a gyermek vagyonának jövedelemfeleslege felett rendelkező szülő jogállásának arról a kiskorú érdekében való, nagy gyakorlati jelentőségű továbbépítéséről, amely bánya, szerzői jog, szabadalom esetében és hasonló esetekben a jövedelemfelesleg megfelelő részének a törzsvagyon gyarapítására fordítását teszi kötelezővé. (307. §.) 3. Aránylag kevesebb, de tartalmilag mélyreható megjegyzést olvasunk a dologi jog körében. Fehr a rendszer szempontjából megjegyzi, hogy a családi és öröklési jognak a dologi és kötelmi jog közbeiktatásával való szétválasztását nem látja indokoltnak. Erre alig lehet mást válaszol-