Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A magánjog egységesítése

594 melyen mint „drept local" élni fog továbbra is. Azt pedig senki sem mondhatja, azaz nem tagadhatja, hogy éppen ennek a területnek révén nem fog-e jelentkezni előbb vagy utóbb ismét úgy, mint a magyar magánjogi rendszerrel konkurráló szabály-anyag. Mai problémája ugyanis ebben áll. Hogy ezt a konkurrenciát meg kell szüntetni és hogy az örökségül kapott jogforrási dualizmus nem tartható fenn : vita nélkül álló jogászi közvélemény. Nevezzük tehát a magyar jogrendszer uralma helyreállításának, — ami tulajdonképpen az 1860. évi októberi diplomától kezdve fennálló tartozás — vagy nevezzük a jogegységesítés feladatának, lényegben mind a két megjelölés ugyanazt akarja mondani. Ma az adott és átvett helyzet a következő : A visszacsatolt részek egyik fele, — a Csúcsán inneni területek — valamint az úgynevezett „Partium" magánjogilag az Országbírói értekezlet alkotta „Ideiglenes törvénykezési szabályok" uralma alatt áll, azzal az alig jelentős eltéréssel, hogy a Partiumon 1860-ban visszaállított régi jog alatt Erdély volt jogát kell értenünk, mely azonban a Tripartitum összefogó jogrendszere folytán nem jelent a szorosan vett magyar anya jogtól eltérő jogrendi beállítást. Ezen a szabálytömegen azonban a megszállás 22 éve alatt egyes újonnan hozott román törvények itt-ott szűkebb, illetőleg tágabb réseket ütöttek. Megváltoztatták (hogy példákat idézzünk) a nagykorúság korhatárát, a vallás változtatás és a gyermekek vallását rendező szabályokat, hatályon kívül helyezték a holttányilvánítást, a munkaszerződéseket és a kamatszabályokat illető rendelkezéseket ; a jogi személyekre, szerzői jogra, a vadászati jogra vonatkozóan új törvényt alkottak ; a gyámgondnoksági ügyeket törvényszéki hatáskörbe utalták ; a hitbizományi, a hitbizományi helyettesítést, a kegyúri jogot, bányatörvényt, a vízjogi és erdő jogi törvényeket eltörölték, illetőleg megszüntették stb. Mindebből pedig könnyű látni, hogy az egészében hatályban tartott magyar magánjog át és átlyukasztott, megtépett állapotában alig lehetett már a mindennapi jogélet és az igazságszolgáltatás rendes és biztos menetének szabályozója. A helyzet a másik jogterülettel sem áll különben. A Csúcsán túl eső részek magánjogi alapkútfőjének itt az Optk. maradt meg, de valóban és sokkal inkább nem úgy, ahogy azt külön pátenssel az erdélyi részeken annakidején életbe léptették. Talán némi túlszínezéssel vagy legalább is élesebb beállítással azt lehetne mondanunk, hogy a törvénykönyvnek csak a csonkja él, mint a sokszorosan körülnyesett és vezérágai jórészétől megfosztott öreg fának. Ha a saját hazájában háromszor is átesett a novelláris megújhodáson : ez úgy a megszállás előtti, mint az azutáni és most visszatért erdélyrészi területek szempontjából nem lényeges, sőt tárgytalan. Ám köztudomású, hogy az 1867-en innen alkotott magyar törvények az Optk.-nek nemcsak egyes rendelkezéseit,