Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A magánjog egységesítése

595 hanem egész fejezeteit helyezték hatályon kívül, sőt a magyar szokásjog hatalmasan fellendült gazdagodása és gyorsütemű kialakulása utat tört magának az Optk. alkalmazási területein is — s a törvénykönyv híres, szokásjogot megtagadó 10. §-át egyszerűen félretolta. E mellett az Optk. szabályvilágának lassú lemorzsoló­dási folyamatát azok a román törvények, törvény hatályú ren­deletek is állandósították, melyekre a fentiekben példálózgatva ráutaltunk. Valóságos útvesztő káosz tehát az, ami a visszacsatolt erdélyi részek mai magánjogát jellemzi és parancsolólag írja elő a tart­hatatlanná vált helyzet alapos reorganizálását. Ez a megállapítás — úgy vélem — nemcsak az anyaországi, hanem az erdélyrészi magyar jogásztársadalomnak is egyhangúan vallott álláspontját tükrözi vissza. Csakhogy a modus procedendit illetőleg az elgondolások és tervek igen szétágazók és nagy eltéré­sek fennállására vallanak. Hogy legelőször is a többször említett Szladits-féle hozzá­szólásra utaljak, lényegében ez a következő : A magyar jogrendszer uralma a visszatért területeken helyre­z állítandó. A helyreállításnak legtökéletesebb módja a magánjog kodifikációja. A kodiíikáció alapjává az 1928. évi magyar magánjogi kódex­javaslat volna teendő. A ma adott viszonyok között azonban legalább egy évtizedet (5—10 évet) venne igénybe, míg az egységes magánjogi törvény­könyv elkészíthető és életbeléptethető volna. Ezt a késedelmet a jogegységesítés megvalósítása nem bírhatja ki, még a magánjog szempontjából sem, holott ezen a téren az elvi nehézségek nem is olyan súlyosak, mint más jogágazatoknál. Ily körülmények között a jogegység helyreállításának egyetlen gyors módozata az lenne, „ha a magyar magánjog teljes jogszabály ­állományát úgy, amint az az anyaországban él, a visszacsatolt erdélyi részekre kitérjesztenők" .2 Indokolásul szerző hozzáfűzi, hogy az így en block életbe­léptetendő magyar jogrendszer, amint az szokásjogi fejlődésében, a bírói gyakorlat közel nyolc évtizedes folytonos munkájában kialakult, a magán-életviszonyok hasonlíthatatlanul gazdagabb, differenciáltabb és méltányosabb rendezését foglalja magában, mint az Optk.-nek erdélyi izoláltságában és csonkaságában sor­vadó tartalma. A megoldásnak egy másik módozatát is felveti a szóbanforgó tanulmány, nevezetesen azt, amire II. Józsefnek „Nyugatgalíciai Törvénykönyve" nyújthatna példát. Az 1928. évi kódex-javaslatot, mint kísérleti törvénykönyvet lehetne az erdélyi részeken beve­zetni, mintegy átmenetként a megalkotandó egységes kódex életbeléptethetéséig. A gondolatot azonban, amint kimondta, épp 2 Lásd idézett cikk különlenyomatának 9. oldalán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom