Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Külföldi részvénytársaságok cégvezetői

567 a királyi törvényszék határozata indokolásában még azt is, hogy a K. T. 211. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a belföldi fióktelep részére az államhatalommal szemben is felelős és cégjegyzési jogosultsággal felruházott képviselőség felállítását követeli meg, még nem következik az, hogy az az üzlet vezetése céljából kirendelhető ne volna. Nem könnyű megállapítani azt, hogy a budapesti kir. ítélőtábla miért tért el ettől az állásponttól. Tudjuk, hogy a régebbi gyakorlatban előforduló elutasító határozatok, például a budapesti kir. Ítélőtáblának VT. P. 2543/1921. számú végzése (található a Hit, Döntvénytár XV. kötetében, 24. sz. alatt) arra támaszkodtak, hogy felfogásuk szerint a K. T. 211. §-nak 5. pontja egyedül a képviselőséget jogosítja fel a belföldi fiókintézet jegyzésére. Ezzel szemben hivatkozom Kovács Marcell dr.-ra. „A hiteljogi bírói gyakorlat 1914. óta" című kis könyvecskéjének EL kötetének 99. oldalán helyeslőleg idézi a Bp. T. 3921/1923. számú határozatát (melyet a budapesti kir. törvényszék jelen sorok kezdetén idézett 1940 március hó 12-én kelt határozata is említ, de el nem fogad) és azután mint saját véleményét, a következőket közli: „A K. T. 211. §-ának az a célja, hogy egyrészt a cégbíróság felügyeleti joga a külföldi részvénytársaság belföldi fióktelepével szemben hathatósan gyakorolható legyen, másrészt pedig a belföldi szerződő felek érdekei megvédessenek azáltal, hogy a külföldi részvénytársaságnak belföldön legyen törvényes képviseletre jogosult szerve, amellyel belföldön a hazai törvények szerint ügyleteket kötni és az általa vállalt kötelezettségek alapján a társaságot a magyar törvények szerint és a belföldi bíróság előtt felelősségre vonni lehessen." Nyilvánvaló Kovács Marcell dr. alapján, hogy a törvényhozónak ezen túlmenő szándéka nem volt, nincs tehát ok a K. T. 41. §-a és 193. §-a alapján a belföldi részvénytársaságok tekintetében kifejlődött általános gyakorlattól eltérni. Tényleg, teljesen érthetetlen minden gazdasági ember előtt, hogy belföldi részvénytársaságnak lehessenek cégvezetői, külföldi részvénytársaságoknak nem. Hogy a K. T., különösen 211. §-ával, ezt mily célzattal kívánta volna elérni, az rejtély. Régebben, mint ez Nagy Ferenc dr.-nak kereskedelmi jogi kézikönyvében a K. T. 193. §-ával kapcsolatban olvasható, hozott a Kúria olyan határozatot is, hogy belföldi részvénytársaság igazgatósága nem rendelhet ki cégvezetőt, mert erre a K. T. 37. §-a folytán csak az üzlet tulajdonosa (főnöke) jogosult. Nagy Ferenc dr. helyteleníti a Kúria általa említett 1537/1891. sz. határozatát, mert szerinte a részvénytársaság igazgatóságának hatásköre általában véve nem kisebb, mint a közkereseti és betéti társaság képviselőjéé, márpedig ennél a törvény 94. 5-a a cégvezető kirendelésének jogát világosan elismeri. Hozzáteszi Nagy Ferenc dr. ehhez azt, hogy hiszen a közkereseti és betéti társaság képviselői sem jogi értelemben vett tulajdonosai az üzletnek s az egyes képviselő semmiesetre sem egyedüli tulajdonos. Érdekes Nagy Ferenc dr. ezen okfejtésére visszaemlékezni, mert igaza van dr. Szentiványi Dezsőnek (lásd „Magyar Jogi Szemle" ez év június havi számát!), hogy a K. T. csak két helyen beszél képviseletről és pedig a külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézeteinél a 211. §-ban és a köz-