Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Külföldi részvénytársaságok cégvezetői

568 kereseti és betéti társaságoknál a 90, 93, 94. és 128. §-okban, és hogy a képviseleti jogkört csak az utóbbiak szabályozzák; ezek szerint pedig a képviseleti jogkör a legteljesebb és legkorlátlanabb jogkör, amelyet természetes személy a kereskedelmi társaságok nevében gyakorolhat. Szentivány Dezső dr. még idézi a Kúria 862/1900. sz. határozatát, mely külföldi r. t. belföldi képviseletének és az r. t. igazgatóságának jogállását teljesen azonosnak ismeri el. Nem is lehet mást megállapítani, mint hogy a belföldi üzlet folytatása tekintetében külföldi r. t. magyarországi képviselősége a külföldi igazgatóságot helyettesíti. Furcsa volna, ha ezentúl a külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és ügynökségei minden fiatal cégvezetőt „magyarországi képviselővé" volnának kénytelenek avanzsáltatni. Dr. Gündisch Guido Végrehajtás ingatlan haszonvételére A magyar kir. Kúria Pk. V. 1375/1940—15. számú végzésében kimondta, hogy végrehajtási jelzálogjog nem kebelezhető be a jelzálog tárgyának haszonélvezetére, ha a jelzálogjog annak állagára be van kebelezve, avagy azt be kell kebelezni. A legfelsőbb bíróságnak ez a döntése különös figyelmet azért érdemel, mert ez az álláspont ellentétben van az elsőfokú és a felfolyamodási bíróságok túlnyomó részének állandó gyakorlatával. A m. kir. Kúria döntését azzal indokolja, hogy a jelzálogjognak az 1927. évi XXXV. t.-c. 24. és következő §-ban meghatározott tárgyi terjedelmére tekintettel a 23.000/1929. T. M. sz. rendelet 49. §-a szerint a jelzálogjogot, amennyiben azt a jelzálog állagára kell bejegyezni, azonfelül még a jelzálog haszonvételére is bejegyezni nem szabad. Az ezzel szemben követett ellentétes gyakorlat indoka az, hogy ha az ingatlanra végrehajtási jelzálogjogot kebeleznek be, vagy végrehajtási jogot jegyeznek fel, a haszonvétel még nincs végrehajtás alá véve. Ehhez az kell, hogy a haszonvételre külön is bejegyeztessék a végrehajtási jog. A 23.000/1929. I. M. sz. rendelet 49. §-a a végrehajtási eljárásra nem nyerhet alkalmazást. Ez utóbbi álláspontot látszik alátámasztani a 24.000/1929. I. M. sz. rendelet 32. §-a, melynek értelmében a végrehajtató hitelezőnek akár van jelzálogjoga, akár nincs, jogában áll a végrehajtást szenvedők tulajdonában álló ingatlannak mind az állagára és hasznaira együtt, mind külön csak az egyikre végrehajtást vezetni. Erre utal dr. Sárffy Andor is a ,, Végrehajtási eljárások jogszabályai magyarázata" című művében az 565. oldalon, amikor a m. kir. Kúriával ellenkező álláspontot teszi magáévá. Minthogy alapvető és mindennapi életben igen gyakran előforduló és a hiteléletet közelről érintő vitás kérdésről van szó, kívánatosnak mutatkozik, hogy ebben mielőbb egységes gyakorlat alakuljon ki. Dr. Berindán Sándor