Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A társasági szerződéssel összefüggő egyes kérdések a korlátolt felelősségű társaságnál

553 felvenni, amely az üzleti év utolsó napján az egyes vagyontárgyak értékének megfelel. Ebből következik, hogy a vagyontárgyak értékét megállapító közgyűlési határozat a későbbi értékmegállapítás tekintetében a közgyűlésre sem irányadó, sem kötelező nem lehet. Az a jogi álláspont tehát, amely szerint a mérlegmegállapító közgyűlési határozat megtámadását kizárja az, hogy a perben szereplő vagyontárgy értékének megállapítása korábban hozott érvényes közgyűlési határozaton alapszik, nem helytálló. Ennek dacára a kereset elutasítandó, mert a perben szereplő vasúti vonal megépítésére szükséges tőkét szolgáltató érdekeltség és az alperes között létrejött megállapodás értelmében az építési tőke ellenében a korábbi törzsrészvényeknek megfelelő névértékű részvényeket kellett szolgáltatni. Nyilvánvaló, hogy az új érdekeltség csak annyi részvényre tarthatott jogos igényt, amilyen arányban az újonnan épített vasútvonalra fordított tőke a korábban megvolt vasútvonal értékéhez állott, mert ellenkező esetben a régi részvényeket a társaság vagyonában való részesedésük tekintetében az új érdekeltséggel szemben hátrányosabb helyzetbe kerültek volna. Az újonnan kibocsátott részvények által képviselt felemelt alaptőkerész ellentétele a részvényekért adott ellenszolgáltatás. Amint tehát az új részvények összértékének a korábbi részvények értékéhez kellett igazodnia, ugyanígy az azok ellenértékének a megépített új vonalnak értéke ugyanoly arányba volt hozandó a r. t. korábbi vonalainak értékével. Es mert a mérlegből megállapíthatóan a korábbi vasútvonalakban fekvő vagyon értéke a korábbi alaptőke összegével egyezik, a helyes arány szerint az új vonal értéke sem volt magasabbra tehető a felemelt alaptőke összegénél. A felügyeleti hatóságnak a kereskedelmi minisztériumnak törvényes hatáskörben kiadott és az alperesre mint közforgalmú vasútvállalatra kötelező az az utasítása tehát, amely szerint a kibocsátandó új részvénytőkének megfelelőleg a vagyon oldalon eszközölt új beruházások megfelelően leértékelendők, helyesen csak a r. t. által eszközölt módon volt keresztülvihető. A K. T. 199. §-ának a vagyontárgyak értékelése, nevezetesen a megengedett alacsonyabb értékelés tekintetében kialakult bírói gyakorlat szerint ugyanis a valóságosnál alacsonyabb értékelés megengedett nemcsak akkor, ha az alacsonyabb értékelést a gazdasági viszonyok józan mérlegelése, de akkor is, ha azt a jogi helyzet mérlegelésén alapuló kereskedői előrelátás indokolja. Márpedig nem lehet kétséges, hogy a mérlegnek olymódon való egybeállítása esetén, hogy a vagyon magasabban értékeltessék, mint az azt terhelő alaptőke, előállhatna a K. T. 165. §-a által tiltott az a helyzet, hogy a r. t. vagyonából, tehát lényegileg az alaptőkéből részesülnének a részvényesek osztalékban. Ilyképen a leértékelést törvénybe ütközőnek tekinteni nem lehet. (C. IV. 2858/1940.) A r. t.-nak rendes közgyűlése által megállapított eredmény kimutatása a „Kiadások" oldalán két tételt sorolt fel, a „Költségek" és a „Leírások" tételét ; a „Jövedelmek" oldalon az „Áru-