Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 9. szám - A társasági szerződéssel összefüggő egyes kérdések a korlátolt felelősségű társaságnál
547 tábla által következetesen érvényesített azt az álláspontot fogadták el, hogy a tagváltozássál kapcsolatosan társasági szerződés módosítása nem feltétlenül szükséges. Az ezzel ellentétes álláspont híveit különösen az késztette meggondolásra, hogy az általuk vallott álláspontnak következetes keresztülvitele végül odavezetett, hogy amikor a társasági tag foglalkozása vagy lakása, esetleg névmagyarosítás folytán a neve változást szenvedett, akkor is megkívánták a társasági szerződés módosítását, ami végül azt eredményezte, hogy az elrendelt szerződésmódosításokkal összefüggő intézkedések a cégügyi elintézések számát körülbelül évi 4000-rel szaporította. Az kétségtelen, hogy a jelenlegi gyakorlat mellett legtöbb esetben a cégiratoknak a társaság tagjait és az azokkal kapcsolatos adatokat feltüntető részei a tényleges helyzetnek nem felelnek meg. Eme szépséghibának kiküszöbölése s különösen a törvény intenciójával ellentétes kiküszöbölése nem a bíróság feladata, hanem az a törvényhozó feladata körébe tartozik. 5. Az eddig tárgyalt kérdésekben a bírói gyakorlat már kiforrottnak tekinthető, a most tárgyalandó kérdésben — a külön jog kérdésében — a bírói gyakorlat azonban még nem állapodott meg, hanem abban még jelenleg is némi hullámzás tapasztalható. Az 1930:V. tc. 12. §-a egyebek között akként rendelkezik, hogy a cégjegyzékbe vezetendő bejegyzésben és az arról szóló közzétételben ki kell tenni a társasági szerződésnek az egyes tagok külön jogaira vonatkozó rendelkezéseit. Már kezdettől fogva vitán felül állott, hogy amikor a társasági szerződés egyik tagnak vagy a tagok egy részének olyan jogot biztosít, amellyel a többiek nem rendelkeznek, — pl. hogy az egyik tagot illeti meg a taggyűlésen való elnöklés joga — úgy ezt a jogot külön jognak kell tekinteni és a cégjegyzékbe be kell vezetni. Ellenben igen sok vita merült fel ama kérdés körül, vájjon külön joggal áUunk-e szemben akkor, amidőn a társasági szerződés a mindegyik tagot megillető nyereség-részesedést és az ugyancsak mindegyik tagot megillető taggyűlési szavazati jogot nem a törzsbetétek arányában állapítja meg. Itt elsősorban azzal az esettel kell foglalkoznunk, amikor eltérő törzsbetét mellett a nyereség-részesedés vagy a szavazati jog azonos. Ilyen eset például, amikor az egyik tag 1000 P, a másik pedig 9000 P törzsbetéttel járult a törzstőkéhez, a nyereség-részesedés mégis 50— 50%-ban illeti meg a tagokat s a taggyűlésen való szavazati joguk is azonos. Ebben az esetben a bírói gyakorlat némi ingadozás után abban állapodott meg, hogy amidőn a tagok részére a társasági szerződés eltérő törzsbetétek ellenére azonos jogokat biztosit, a külön jog esete nem forog fenn, mert hiszen azonos jogokkal állunk szemben. Ez a gyakorlat a budapesti kir. ítélőtábla ama elvi döntésén alapszik,