Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 9. szám - A társasági szerződéssel összefüggő egyes kérdések a korlátolt felelősségű társaságnál
542 hogy a társas üzlet alapítása nem minden esetben feltételezi az 1886. évi VII. tc. 22. §-a a—c) és 23. § a) pontjában említett jogügyletek létrejöttét, melyek érvényességéhez közjegyzői okirat szükséges és a kereskedés együttes megkezdése még nem jelenti, hogy a házastársak, mint ilyenek közötti vagyoni viszonyok szabályozásának szüksége is fennforog, ha pedig a jogügylet érvényességének kutatására ekként nincs előre is feltételezhető kellő ok, a cégbíróságok nem is kívánhatják, hogy a házastársak szerződésüket okirattal bizonyítsák. Ámde korlátolt felelősségű társaság esetében a már elmondottak szerint minden esetben okirati bizonyítás kell, ami házastársak között csak közjegyzői okirattal történhetik, a fentemlített gyakorlat alkalmazása tehát ebben az esetben helyt nem foghat." A budapesti kir. ítélőtábla ismertetett döntését a bírói gyakorlat átvette, úgyhogy jelenleg a budapesti kir. törvényszék is a társasági szerződés közokiratba való foglalását kívánja meg abban az esetben, amikor a korlátolt felelősségű társaság alakításában házastársak is részt vesznek. A most tárgyalt kérdéssel összefüggésben meg kell említenem, hogy a m. kir. Kúria egy 1938. év folyamán hozott határozatában (P. IV. 4131/1938.) akként döntött, hogy a társasági szerződést — tehát az alapszerződést — nem kell közjegyzői okiratba foglalni, amikor a szerződő felek között házastársak is vannak, mert az 1886:VII. tc. 22. §-a szerint csak azoknak az ügyleteknek érvényességéhez szükséges a közjegyzői okirat, amelyek a házastársak, mint ilyenek közötti vagyoni viszonyokat szabályozzák, a házastársak által kötött társasági szerződés pedig nem a házastársak, mint ilyenek, hanem mint a társasági tagok közötti, a társasággal és a társaság többi tagjaival való viszonyukat szabályozza. A budapesti kir. ítélőtábla a m. kir. Kúria ismertetett döntését nem tette magáévá, s egy 1939. év folyamán hozott határozatában (P. VI. 364/1939/7.) addigi álláspontját fenntartva, kiemelte, hogy az állandóan követett bírói gyakorlat alkalmazásának nem akadálya az a körülmény, hogy a m. kir. Kúria attól egyetlen esetben eltért és a társasági szerződés közjegyzői okiratba foglalását nem kívánta meg. 3. Az 1930:V. tc. 2. §-ának szóbanforgó rendelkezésével összefüggésben felmerült az a további kérdés is, hogy a társasági szerződésnek a társaság létrejötte utáni módosításához szintén szükségesek-e azok az alaki kellékek, amelyeket a 2. §. a társasági szerződés érvényességének feltételeként elöir. Eme kérdés eldöntéséhez mindenekelőtt ismernünk kell az 1930:V. tc. 74. §-ának ama rendelkezését, hogy a társasági szerződés megváltoztatásához a taggyűlés határozata szükséges; a taggyűlési határozatra vonatkozóan pedig a törvény 42. §-ában foglalt következő rendelkezéseket: „A tagok határozataikat rendszerint taggyűlésen hozzák. Taggyűlésre nincs szükség, ha esetről-esetre valamennyi tag írásban megegyezik a határozatban, vagy abban, hogy írásban szavazzanak. Az ilyen határozat egy tekintet alá