Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 8. szám - Végrehajtás a kényszeradós ellen

496 okirat a kényszeregyességi ügy iratainál fekszik el, annak alapján végrehaj­tás elrendelésre továbbra is a kényszeregyességi bíró jogosult. A bíróság az eljárást befejezetté nyilvánítja, ha igazolják eló'tte, hogy az adós az egyességi kötelezettségének eleget tett, vagy ha a teljesítési határidő' lejárt, vagy végül, ha a bíróság már ez időpontok előtt a kényszeradós ellen végrehajtást rendelt el, a végrehajtás elrendelése kapcsán. A kényszeregyességi eljárásban a 850/1931. M. E. sz. rendelet 11. $-a végrehajtás elrendelését az eljárás egyidejű befejezésével kapcsolta össze. A befejezetté nyilvánítással az összes egyességi részletek egyszerre esedé­kessé válnak és az egyesség hatálya alá eső hitelezők követelésüket teljes összegükben feléleszthetik és az adós ellen érvényesíthetik. Az egyességben meg lehet állapítani az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 79. $-a szerint, hogy a hitelező a késedelmes kényszeradóssal szemben az eredeti követelését felélesztheti. A késedelmet akkor kell beállottnak tekin­teni, ha az adós esedékessé vált tartozását a hitelező által az utólagos telje­sítésre legalább 8 napot tevő záros határidőnek engedélyezésével hozzá inté­zett írásbeli megintés ellenére ki nem elégíti. A követelés felélesztése folytán az adós az egyességben biztosított ked­vezményt elveszti, és a hitelező a eredeti követelését érvényesítheti a már teljesített fizetés figyelembevételével. Az eredeti követelést a teljesített fize­tés folytán abban a hányadban kell törlesztettnek tekinteni, amely meg­felel a már kifizetett összeg és az egyesség értelmében fizetendő összeg kö­zötti aránynak. Habár a hitelező felélesztheti követelését, ha az adós bár­melyik egyességi részlet teljesítésével késedelembe esik, azonban a felélesz­tett követelést az adós ellen mégis csak akkor lehet érvényesíteni, ha már az eljárást befejezetté nyilvánító végzés a hivatalos lapban közzététetett. Éppen ezért, ha a végrehajtást a felélesztett követelés erejéig kéri a hitelező már a befejezetté nyilvánítás előtt elrendelni, a végrehajtást csak a kérelem be­adásáig lejárt hányadokra lehet elrendelni, s azt meghaladólag a kérelmet el kell utasítani, mert a 850/1931. M. E. sz. rendelet 10. §-a utolsó bekez­dése értelmében az eljárást befejezetté nyilvánító végzés közzététele előtt nem állanak be azok a joghatályok, amelyek a 1410/1926. M. E. sz. rende­let 79. §-a szerint az adós késedelméhez fűződnek és így felélesztett hányadra végrehajtás nem rendelhető el. * A kényszeregyességi adós elleni végrehajtási elrendelésnek ezen vázla­tos előadása után a gyakorlatban újabban felmerült néhány jogkérdésnek a megoldását kívánjuk a következőkben ismertetni: 1. Végrehajtás elrendelése az egyeztető javára kikötött díj érvényesí­tése végett. — Végrehajtató jogerős fizetési meghagyással egyeztetési díj­hátralék fennállását igazolta. Adós a követelés fennállását a meghallgatási jegyzőkönyvben is elismerte. Végrehajtató a követelését, mint egyeztetési díjhátralékot előnyösként teljes összegben kívánta érvényesíteni. A vagyon­felügyelőnek nyilatkozata szerint a megállapodás az adós és az egyeztető között a kényszeregyességi kérvény beadása előtt jött létre, és ahhoz a vagyonfelügyelő a kényszeregyesség tartama alatt sem járult hozzá. Az egyeztető tevékenységét az adós érdekében fejti ki, a hitelezők köré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom