Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Városrendezés és építkezés

341 s annak jóváhagyása után az építési telkekre való felosztás engedélyezése megtörténhetik. Szó sem férhet hozzá, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott gazdasági viszonyok között a törvény fent ismertetett rendelkezései nagyon beválnának, de végrehajtásuk, még ha fokozatosan is — az adottságok és valóságos helyzet következtében szinte álomszerű. Városok hosszú sora, itt eltekintve a kis- és nagyközségek tömegétől — olyan feladatokkal kerül szembe, melyek megoldásához a kellő erőfeszítésekre aligha lehet képes. Ezek a vonatkozások azonban nem tartoznak ennek a cikknek keretébe. Egyelőre a városrendezés és a városi telkek felosztása szempontjából exponáltuk a városi telektulajdon helyzetét, a „gazdasági szemlélet" feladatául hagyva azt, hogy a mérleg két serpenyőjének állását lemérje, kihatásaiban megvizsgálja és értékelje. A mérleg egyik serpenyőjében a közérdek, a másikban a telektulajdon áll; egymáshoz való viszonyuk további alakulását a telekhatárrendezés kérdése befolyásolja. III. Telekhatár rendezés. A telekhatárrendezés szabályai a városokon kívül a kis- és nagyközségekre is alkalmazandók. Szükség pedig a telekhatárrendezésre akkor merülhet fel, ha közvetlenül szomszédos városi beltelkek egyikét vagy másikát alakja miatt a városrendezési szabályoknak megfelelően beépíteni nem lehetne. Az ilyen telkeket határaik új megállapításával beépíthető telkekké kell átrendezni. Az új határokat az építésügyi hatóság határozza meg, még pedig vagy közérdekből (hivatalból) vagy az érdekelt telektulajdonosok (főleg mindenesetre az építeni akaró) kérelmére. Az új telekhatár kijelölésénél a közvetlenül érdekelt szomszéd-tulajdonosok kívánsága elsősorban lesz irányadó, de nem feltétlenül, mert a döntő szempontot a közérdekű városrendezési terv adja. Amíg az új határ megállapítva nincs: építési engedélyt kiadni nem szabad. Ha az érdekeltek valamelyike az új telekhatár kijelölésével területben a másik rovására gyarapodott, ezért a gyarapodásért kártalanítást tartozik fizetni. A kártalanítás összege, valamint a hat árrendezéssel kapcsolatos egyéb magánjogi igény tárgyában — megegyezés hiányában — a telekkönyvi hatóság határoz. Ilyen egyéb magánjogi igény a nem tulajdonos telekkönyvi érdekeltek részéről vethető fel, különösen akkor, ha valamelyik telekhez a másik telekből jelzálogjoggal terhelt részt csatolnak hozzá. Ebben az esetben a kártalanítás összege bírói letétbe helyezendő és abból a jelzálogjog fedezetének csökkenése arányában a jelzálogos hitelezőt kell követelésének esedékes vagy nem esedékes voltára való tekintet nélkül kielégíteni. Egyébként a törvény minden telekkönyvi érdekeltnek a kártalanítás ügyében nyilatkozati jogot, sőt jogorvoslatot is ad, — de a telekhatárrendezés ellen kifogást nem emelhetnek és azt tűrni kötelesek. A telekhatárrendezés közicrazrratási eljárási költségeit az építésügyi hatóság állapítja meg. Ha az eljárás hivatalból tétetett folya-