Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Városrendezés és építkezés

342 matba, a költségek azokat a telektulajdonosokat terhelik, akiknek telke a határrendezéssei beépítésre alkalmassá vált. Kérelemre megindult eljárásnál a költségek a kérelmezőre hárulnak s a hatóság tőle a költségek előlegezését is megkövetelheti. (7. §.) A telekhatárrendezés magánjogi vonatkozásai a közigazgatási hatóság konstitutív határozatában lépnek élesebben előtérbe s nem tagadható, — az indokolás ellenkező érvelése dacára sem — hogy az építésügyi hatóság a telekhatárrendezésben hozott intézkedéseivel a tulajdoni viszonyokban idéz elő érdemi változtatást. Legalább is ott, ahol a határrendezést senki sem kérte. Bizonyos fokban maga a törvény is ellensúlyozni törekszik a közigazgatásnak ezt a magánjogba mélyen beavatkozó gestióját, amikor a kártalanítás kérdésében való határozatot a bíróság feladatául jelöli ki, de ez már nem több és nem más, mint puszta reflex, az érdemi rendelkezésnek másodlagos kivetődése. Azt mondhatnók, hogy a törvény a városi telektulajdonnal szemben ennél a határrendezésnél túl gorombán jár el. A beépítésre való kijelölés t. i. nem jelentheti még az egyesi városi beltelkek beépítésének kötelezettségét is. A telektulajdonost arra kényszeríteni, hogy telkét okvetlen, ha tetszik, ha nem, beépítse, nem lehet. Az a tény, hogy építeni a szomszédos telektulajdonos akar, de telke a városrendezési terv szerint fekvése, alakja folytán erre nem alkalmas: nem vezethetne arra, hogy építeni nem akaró szomszédja saját telke valamely részének tulajdonától határrendezés címén megfosztassék vagy azt tetszés szerinti módon ne használhassa. Ott, ahol az építkezés keresztülvitelét és szorgalmazását valóban közérdek indokolja és így a telekhatárrendezés is hivatalból indult meg, a magántulajdonba való beavatkozás ellen nehéz volna kifogást emelni. Ám más a helyzet, ha adott esetben a határrendezést nem közvetlenül a közérdek, hanem valamely szomszéd magánérdeke támogatja csupán. Ilyenkor az építeni akaró félnek a törvény túl nagy helyzeti előnyt biztosít azzal, hogy a tervbevett építés a városrendezési tervnek megfelel. Egyébként a telekhatárrendezésnek most tárgyalt eseteit az eljárás szempontjából a törvény indokolása „leegyszerűsített"-nek minősíti és nagyobbszabású határrendezési munkálatokat ott hajtat végre, ahol már az ú. n. telekátalakításra van szükség. IV. Telekátalakítás. A telekátalakítás ugyanazt az intézményi célt szolgálja, mint a mezőgazdasági ingatlanoknál a tagosítás. Utóbbinál a mezei gazdálkodás előmozdítása, a telekátalakításnál pedig a városok megfelelő kiépítése és kialakítása a vezető gondolat. Telekátalakításnak különben akkor van helye, ha a városi határ beépítésre kijelölt részén valamely telekcsoport (esetleg egész városrész) az egyes telkek fekvése, alakja vagy túl kis terjedelme miatt a városrendezési szabályoknak megfelelő beépítésre nem alkalmas, tehát a beépítésre okvetlenül alkalmassá teendő. Az átalakítási eljárás ezt a célt szolgálja és vagy közérdekből, vagy az érde-