Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Városrendezés és építkezés

340 részért kártalanításnak helye nincs. Az ilyen épületeket és egyéb alkatrészeket a tulajdonos lebonthatja és elviheti. Ha azonban a mondott célra a felosztandó telek egyharmadánál nagyobb részét kell átadnia: a harmadon felüli többletért, az eredeti teleknagyságot véve a kiszámításnál alapul — kártalanítást igényelhet. (5. § 4. bekezdés.) Kártalanításra tarthat számot a felosztandó telek tulajdonosa akkor is, ha a felosztás következtében középület létesítése válik szükségessé, ami nagyobb telek, illetőleg telekcsoport parcellázása esetén merülhet fel. Ilyenkor az eredeti teleknagyság legfeljebb egy tizenötöd részét kell a városnak átengednie. (5. § 5. bekezdés.) A kártalanítás kiszámítása úgy az előbbi, mint a most jelzett esetben a telek felosztása előtti értékének megfelelően eszközlendő. Szabály, hogy a telekfelosztásra adott engedélyben a felosztás feltételei részletesen meg legyenek határozva. A feltételek pontos teljesítését a hatóság biztosítékok útján garantáltathatja, melyek a megállapított kötelezettségek fedezésére szolgálnak és csak azok teljesítése arányában adhatók vissza, illetőleg szüntethetők meg. Ha a városi telek tulajdonosa már most b) oly teleknek felosztását kéri, mely a város beépítésre kijelölt területén kívül fekszik („kültelek"), ideértve azt az esetet is, amikor a felosztandó terület nem kültelek ugyan, de a városrendezési tervben nincs városias kialakításra szánva; a telekfelosztáshoz általában nem kell engedély. De igenis kell akkor, ha a felosztás következtében 800 •-ölnél kisebb telek vagy telkek keletkeznének. Ez a 800 D-öles minimum természetesen csak „kültelkek"-nél érvényesül. Ilyenkor a hatóság az engedélyt megtagadhatja, ha úgy találja, hogy a felosztás folytán a terület rendeltetésének és a város érdekeinek meg nem felelő település keletkezhetik. (5. § 1. bekezd.) A tapasztalat ugyanis főleg a világháború utáni időkből azt mutatta, hogy a nyakló nélküli parcellázások a város kültelki részein nem kívánatos településekre vezettek, melyeknél a városi kötelékben élés előnyeit biztosító feltételek a tulajdonképpeni várostól való távolság okán és a megfelelő közlekedési lehetőségek és a közmüvek hiánya miatt nem forogtak fenn. A városra tehát rendkívül terhes feladatok nehezedtek rá azzal, hogy az ilyen lakótelepekre közigazgatását és egyéb szolgáltatásait kiterjeszthesse. A törvény az ilyen meg nem fontolt településeknek kívánja útját vágni. A beépítésre ki nem jelölt területeken (jelezzük röviden így: kültelken) tehát a 800 D-öles parcellaminimum szemelőtt tartásával tulajdonképpen csak mező- és kertgazdasági célú telekfelosztás lehetséges, holott is kizárólag a telkek rendeltetésének megfelelő gazdasági és esetleg közcélú építmények (középületek) létesíthetők. Amennyiben pedig a város érdeke és természetes fejlődésének iránya szükségessé tenné, hogy a városrendezési tervben beépítésre eredetileg ki nem jelölt területek vétessenek település céljából igénybe: a város általános rendezési tervét meg lehet változtatni