Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 1. szám - A főldbérlő szövetkezetek és az élő magyar jog
17 kereskedelmi társaság alakját választották a társulok és ennek is leginkább szövetkezeti változata látszott alkalmasnak. Egyenkint a kis emberek földbérlethez nem igen juthattak, vagy ha igen, csak súlyos feltételek mellett, ami anyagi bukásukat eredményezte. A birtokosok nem látták érdekűket biztosítva velük szemben, de különben is nem adtak bérbe egyes parcellákat; nagyobb terület bérletére meg egy-egy kis ember képtelen volt vállalkozni. Ha pedig többen társultak egy-egy nagyobb birtok haszonbérletére, a birtokos elutasította ajánlatukat, mert visszariadt attól a kényelmetlenségtől, amit a sok kisbérlövel való elszámolás, tárgyalás stb. okozna neki. Ezt az akadályt hivatott kiküszöbölni a jogszerűen szervezett társulfis, amelynek jogi, különösen vagyonjogi önálló személyisége van. Így alkalmas a birtokosban a bizalom felkeltésére, mert az okvetlenül szükséges erkölcsi meg anyagi garanciát nyújthatja és alapszabályszerű szervek végzik a haszonbérlet minden igazgatási munkáját, gondoskodnak a haszonbérleti szerződés kikötéseinek a tagok által szigorú megtartásáról, a haszonbérnek egy összegben szolgáltatásáról, stb. A földhaszonbérletre való vállalkozás okszerűen csak bizonyos hosszabb időtartamra történhetik, amiért szükséges, hogy a tagok az egész haszonbérleti időre kötelezzék magukat. Kétségtelen, hogy a haszonbérbeadó földbirtokos bizalmát csak úgy lehet elnyerni, ha az egész haszonbérleti időtartamra biztosítékot nyújthat a szövetkezet. Elmaradhatatlan tehát mind a tagok állandósága, mind a szövetkezet fennmaradásának biztosítása. Minthogy a földbérlőszövetkezetnek tagjaitól különálló jogi személyiséget kell maga részére biztosítania, hogy így a földtulajdonos és más harmadik személyek irányában kötelezettséget vállalhasson és jogokat szerezhessen, de a földhaszonbérletet mégis tagjai részére szerzi meg, hogy azok bérleti részüket saját maguk javára mívéljék, vagyis bérleti részükön különálló egyéni gazdálkodást folytassanak és így a föld hozama a szövetkezethez be nem folyik, — tagjai részéről különös biztosításra van szüksége azoknak egyetemleges kötelezettségvállalása útján és bizonyos jogokra is tagjaival szemben, a nélkül azonban, hogy e jogviszony alhaszonbérletnek minősülhetne. Fővonásukban az elmondottak domborítják ki a földbérlőszövetkezet sajátosságát ás azokat a főkövetelményeket, amelyeket tevékenységének zavartalan kifejthetése végett támaszt. Lássuk most már, hogy mennyiben méltányolja az élő jog ezeket a követelményeket. Azt már említettük, hogy a földbérlőszövetkezetnek tagjaitól különálló jogi személyiségét a szövetkezeti törvény keretében el lehet ismertetni. Az egyetemleges kötelezettség vállalás kérdése is megoldható. Baj csak az, hogy a szövetkezeti jog általános érvényű szabályai a tagmozgalom és az üzletrésztőke hullámzásának szabad érvényesülését biztosítják. Szövetkezeti törvényünk (K. T. 235. §) ugyanis határozott jogot biztosít a tagoknak bizonyos viszonylag 2
