Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A szövetkezeti visszatérítés problémája jogi szempontból

•305 nyesüLését kutatjuk, rtem árt, ha reámutatunk azokra a dej onnálódásokra is, amelyeken a visszatérítés gondolata a rochdale-i úttörés óta átalment. a) Az orosz Centrosojus a vásárlási visszatérítést eltörölte — „a tagok óhajára". b) Jugoszlávia adókedvezménnyel jutalmazza az olyan szövetkezetet, amely feleslegét nem osztja ki a tagok között. c) A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége aggályosnak minősítette a túlságosan nagy vásárlási visszatérítést és helyesebbnek tartja, ha a fogyasztási szövetkezet e helyett inkább az olcsó árra helyezi a súlypontot. d) Németország legújabban nemcsak az osztalékot, hanem a vásárlási visszatérítést is limitálta, annak maximumát — fogyasztási szövetkezeteknél — 3%-ban állapítva meg. e) Sokan ellentétben állónak tartják nemcsak a vásárlási visszatéríléssel, hanem magával a szövetkezet lényegével is a nemtagoknak való árusítást; utalva arra, hogy a ncmtagokkal kötött ügyletekből immár nem „felesleg", hanem típusos „nyereség" keletkezik. 4. Nézetem szerint a most felsorolt tények és álláspontok a rochdale-i tradíciókkal szemben nemcsak visszafejlődést jelentenek, hanem arra is alkalmasak, hogy a szövetkezetet kiforgassák lényegéből. Ha mi, elfogadva a Kt. helyes állásponját, azt valljuk, hogy a szövetkezet kereskedelmi társaság, „kereskedő", tehát „vállalat" és nem jótékony egylet, nem önképzőkör, nem beszerző csoport, — akkor le kell vonnunk ennek a helyes álláspontnak valamennyi gazdasági és jogi konzekvenciáját is. Tehát nem kell visszariadnunk attól, hogy a feleslegnek minél nagyobb részét a tagoknak juttassuk. Küzdenünk kell a visszatérítés megadóztatása ellen, mert a tag, mint vállalkozó, úgyis megfizeti ezután a maga adóját. De ragaszkodnunk kell a korlátolt osztalék mellett a korlátlan visszatérítéshez. Mert korlátolt kamat és korlátolt visszatérítés egyszerűen értelmetlenség. Végezetül: nem kell a szövetkezőknek eltúlozni a nemtagoknak való árusítás problémáját, még kevésbbé félteni attól a szövetkezet „tiszta szövetkezeti jellegét". Elvégre a nemtagok, amikor piaci áron a szövetkezettől is vesznek árut, ezzel igen előnyös bizonyítványt állítanak ki a szövetkezetről; kifejezésre juttatva, hogy a jó áruban megkapták a teljes ellenértéket. 5. Ha a tiszta rochdale-i elvek deformálódását jogos aggodalommal is nézem, azokkal egyáltalában nem tartom összeegyeztethetetlennek a tartalékalap minél hatékonyabb növelését és a tag jóléti, valamint a népjóléti célok támogatását. A tartaléka-lapnak fontossága a szövetkezeteknél sokká nagyobb, mint a részvénytársaságoknál. Mert növeli a szövetkezet tőkeerejét és ellensúlyozza a változó tőkének azt a kétségtelen hátrányát, hogy az üzletrészeiket felmondó tagok jelentékeny forgótőkét vigyenek magukkal. A tagjóléti és népjóléti célok támogatása egyenesen következik a szövetkezet hivatásából. A szövetkezet ugyanis nemcsak üzlet, hanem szociálpolitikai faktor is. Szociális feladata viszont elsősorban a saját tagjainak és annak a társadalmi rétegnek erősítése, amelyből tagjait toborozza. Így n. tagok nevelése, a szegény tagok segélyezése, a kulturális szükségletek kielégítése, az ok-só lakás biztosítása épp annyira a szövetkezet által is támo20