Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A szövetkezeti visszatérítés problémája jogi szempontból

306 gatandó célok, mint a falusi szövetkezeteknél a falu népjólétének előmozdítása, II. Mielőtt a vásárlási visszatérítés kérdésében a helyes jogászi álláspont kifejtéséhez fognék, célszerűnek tartom a szövetkezeti feleslegfelosztás immár megtörtént, avagy tervbevett jogi szabályozásának egyes módozatait ismertetni. 1. A magyar Kereskedelmi Törvény 225. $-ának 7. pontja szerint szövetkezeteknél az alapszabály állapítja meg a nyereség és veszteség kiszámításának és az egyes tagok közötti felosztásának módozatait. A törvénynek ez a rendelkezése valamennyi szövetkezetre vonatkozik. Nem ismeri még az osztalék korlátozását sem és elismeri az alapszabály teljes autonómiáját. Ha ezt a szabályozást tökéletesnek nem is mondhatjuk, — annyi kétségtelen, hogy a valódi szövetkezeti elvek szerint alakult és működő magyar szövetkezeteknek lehetővé teszi azt, hogy alapszobálybeli rendelkezésekkel a legtökéletesebben juttassák érvényesüléshez a vásárlási visszatérítés gondolatát. 2. Hitelszövetkezeteknél az 1920. évi XXX. te. 9. §-a részletesen szabályozza a feleslegfelosztás módozatát. A tiszta nyereség 10%-át a rendes tartalékalapba kell helyezni. Az igazgatóság és felügyelőbizottság' javadalmazása után fennmaradó részből a befizetett üzletrészek után legfeljebb 5%-os osztalékot lehet fizetni (a pénzügyminiszter kivételesen magasabb osztalékot Is megállapíthat). Az ezután fennmaradó rész 30%-át népjóléti célokra kell fordítani, 7Q%-át pedig a rendes tartalékalapba helyezni. Ha a rendes tartalékalap eléri a mérlegszerű passzívák 25%-át, akkor a most említett 70%-bói más tartalékokat lehet alakítani vagy gyarapítani. Ebből a szabályozásból — elismerve azt, hogy az az osztalék limitálásával, a tartalékalapok és a népjóléti célok dotálásával teljesen a szövetkezeti gondolat jegyében áll — világosan ki lehet olvasni, hogy hitelszövetkezeteknél a tagoknak visszatérítésre a feleslegfelosztással kapcsolatban nincs mód. 3. Az I. O. K. Sz.-ról szóló 1924. évi XVIII. te. 20. §-a kifejezetten megemlíti a vásárlási visszatérítés intézményét is, amidőn akként rendelkezik, hogy a tiszta nyereség 10%-a tartalékalapba helyezendő és 5% osztalékként kiosztandó. Majd hozzáteszi, hogy magasabb osztalékot fizetni a vágóknak csak akkor lehet, ha a szövetkezet az 5% osztalék és az esetleges vásárlási, illetve forgalmi jutalék visszatérítése után fennmaradó nyereség •50%-át iparfejlesztő célra beszolgáltatta. 4. Németország-bán a szövetkezeti törvény felállítja a szabályt, hogy a nyereséget elvileg az üzletrész arányában kell felosztani, feltéve, hogy az alapszabály nem állít fel más arányt. A 20. §. meg felhatalmazza az alapszabályt arra, hogy akár az egész nyereséget is tartalékolja. 5. Egy 1888-ban készült francia szövetkezeti törvényjavaslat a következő rendelkezésekkel kívánta kizárni a szövetkezeteknél a nyerészkedési lehetőségeket: az üzletrész névértéke maximálisan 100 frank lehet; egy tágnak üzletrésze nem haladhatja meg az 5000 frankot; minden tagnak csak egy szavazata lehet; az osztalék nem haladhatja meg a betét 5%-át ós végezetül az igazgatóság és felügyelőbizottság javadalmazása nem lehet nagyobb a nyereség 15%-ánál.