Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A szövetkezeti visszatérítés problémája jogi szempontból

304 •segítségével a biztosítás a maga célját megvalósítja. így jutott el a „veszélyközösség", a „kármegosztás" gondolatához. A szövetkezetnél a jogászok szintén nem tudtak nagyon messzire jutni. Mert a határozatlan, folyton változó tőkében (capital variable) és taglétszámban, valamint a nyitott tagságban igyekeztek a lényeget megállapítani és a szövetkezetet az előre meghatározott alaptőkével rendelkező részvénytársasággal, továbbá a zárt taglétszámmal rendelkező közkereseti és betéti társasággal szembeállítani. A közgazdák a szövetkezetnek igen sok „alapelvét" és lényeges tulajdonságát sorolják fel: az altruizmust, az önsegélyt, a kooperációt, a kisemberek gazdasági szervezkedését, stb. stb., a nélkül, hogy öntudatosan megállapították volna az egyetlen alapelvet: a „differencia specifikát". A lényegre itt is az üzemgazdák bukkantak rá, amidőn megkísérelték a felesleg-felosztás módját szabályozni. A rochdale-i kis szövetkezet alapszabályainak 22. pontja mutat reá a szövetkezet lényegére, amilőn kifejezésre juttatja azt a gondolatot, hogy ennél a vállalkozó formánál nem a tökebetét, hanem a tagok közreműködése, a vállalat igénybevétele a fontos, és ennekfolytán a közreműködés, a* igénybevétel arányában kell a felesleget a tagok között felosztani. 2. Én — jogász létemre — a szövetkezeteknél is épúgy meghajtom az iizemgazdák előtt az elismerés zászlóját, miként azt a biztosítás intézményénél tettem. A rochdale-i „boltosok" 1844-ben ösztönösen megérezték azt, amit Ihrig Károly 1937-ben — tehát 93 évvel később — a tudomány öntudatosságával fejtett ki, hogy t. i. a) a fogyasztási szövetkezeteknek nyeresége transzformálódik „fogyasztó erővé"; b) a szövetkezetnek tulajdonképpen nincs gazdasági öncélúsága, mert az ő gazdasága a tagok gazdaságának kiegészítője és tökéletesítője; sőt c) a jövedelemeloszlás szemszögéből vizsgálva a problémát: a szövetkezet végeredményben nem is vállalkozó, hanem a vállalkozók egybefoglalása. A rochdale-i „boltosok" nemcsak a vásárlóerőt emelték a tőkeerő felé, hanem egyben a kamatjellegű osztaléknak korlátozásával áthághatatlan árkot ástak egyrészt a szövetkezet, másrészt a nyerészkedő vállalatok közé. „Korlátozott osztalék ég korlátlan visszatérítés" nemcsak jelszava lett a fogyasztási szövetkezetek egészséges üzletpolitikájának, hanem legtalálóbb jellemzése magának a fogyasztási szövetkezetnek is. Végezetül a rochdale-i „boltosok", amikor a speciális szövetkezeti kooperációt — amelynek lényegét „A rochdale-i elvek és a szövetkezet jogi fogalmának körülírása" című dolgozatomban fejtettem ki — észrevették és az osztalékot limitálták, egyben útmutatást adtak valamennyi szövetkezetnek. Többek között Fassbendert is abba a helyzetbe hozták, hogy nyolcadik szövetkezeti elvként valamennyi szövetkezetre nézve érvényes tételként fogalmazza meg a felesleg-felosztás következő formuláját: kötött osztalék, amely nem lehet nagyobb, mint a szövetkezet által nyújtott kölcsön kamata; a megmaradó nyereségrésznek pedig abban az arányban való felosztása', amelyben a tagok a szövetkezet vállalatában résztvettek. 3. Amidőn mi Magyarországon a visszatérítés elvének gyakorlati érvé-