Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A semlegesek tengeri hajózása háború idején

294 Abban az esetben, ha a hajó kapitányának és a hajózási vállalatnak még nem lehetett tudomása arról, hogy a szállított cikk dugáru, a dugárut kártérítés ellenében veszik el, a hajó maga pedig még akkor is mentes az elkobzás alól, ha a dugáru a rakománynak több mint a felét alkotja (így a hamburgi zsákmánybíróságnak az észt „Minna" gőzös ügyében 1939. XII. 15-én kelt, a német zsákmányjogi kódex 31. cikkén alapuló ítélete is); 2. ha a dugáru a rakománynak — a fenti elvek szerint — több, mint a felét alkotja, a szállító hajó is elkobozható (LD. 40. pont) (így ítélkezett pl. 1939. XII. 15-én a hamburgi zsákmánybíróság a „Mercia" és a „Britt" nevű svéd gőzösök esetében is). A dugárut szállító semleges hajó el is süllyeszthető abban az esetben, ha valamely dugáruellenőrzési állomásra való bekísérése vagy irányítása a feltartóztató hajót veszélybe döntené vagy megnehezítené a számára előírt hadműveleti feladat végrehajtását. (Így pl. a német zsákmányjogi kódex 73. cikke is). Nem süllyeszthető el azonban a semleges hajó, ha a dugáru rakományának kevesebb, mint a felét alkotja. (így pl. a német zsákmányjogi kódex 73. cikke is.) A hajó és rakományának sorsa felett — az általános nemzetközi gyakorlat szerint — a lefoglaló hajó hazai „zsákmánybírósága" dönt. A zsákmánybíróság előtt a semleges rakomány, ill. hajó tulajdonosa képviselteti magát. IV. A tengeri zsákmányjog. A tengeri zsákmány jog jelenti a hadviselőknek azt a jogát, hogy az ellenséges köz- vagy magántulajdonban lévő hadi- és kereskedelmi hajókat, valamint az ellenséges köz- vagy magántulajdonban lévő egyéb dologi javakat (eltekintve a szorosan vett — rendszerint csak praetium affectionissal bíró — személyi javaktól) a saját vagy az ellenség parti vizein, valamint a nyilt tengeren zsákmányul ejthessék. A hadviselőknek ezt a jogát a PD., valamint a II. Hágai Konferencia XI. egyezménye (a jelen hadviselők közül valamennyien ratifikálták) korlátozza. A semleges tengeri kereskedelmet a tengeri zsákmányjog két esetben érinti: 1. ha semleges árut ellenséges hajón és 2. ha ellenséges árut semleges hajón szállítanak. Mindkét esetben a PD. (2. és 3. pont) szabályai mérvadók, amelyek szerint a semleges áru ellenséges hajón és az ellenséges áru semleges hajón — a dugáru kivételével — mentes a zsákmányolás alól. E tételek érvényességét a jelen háborúban angol és francia részről sem vonták kétségbe, Németország pedig kifejezetten beiktatta azokat zsákmányjogi kódexébe (12., ill. 15. cikk). Anglia és Franciaország, amikor — mint később látjuk — a fentiekkel ellenkező rendszabályokat foganatosít, nem vitatja a PD-ban adott szabályozást, hanem retorziós jogára hivatkozik. A „quasi-inimicusu-szá vált semleges hajón szállított ellenséges áru elzsákmányolható. (így a német zsákmányjogi kódex 15. cikke )