Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A semlegesek tengeri hajózása háború idején

293 a hajó nem szállít-e dugárut.* Az általános nemzetközi jogi szabályok szerint a semlegesek mindezt eltűrni kötelesek. Amely hajó ennek akár aktíve akár passzíve ellenáll — mint említettük — „quasi inimicus" -szá válik. A jelen háborúban (angol kezdeményezésre ) a hadviselők az átvizsgálást általában nem a nyilt tengeren hajtják végre, hanem a gyanús hajókat arra kényszerítik, hogy valamely saját vagy szövetséges „dugáruellenőrzési állomásra" fussanak be. A dugáruellenőrzés meggyorsítása és egyszerűsítése, valamint költségkímélés céljából már a jelen háborúban is bizonyos intézmények, eljárási módok alakultak ki (adataink szerint főleg angol praxis). így pl. a legfontosabbak: a semlegeseket felszólították, hogy hajóik önként fussanak be valamely dugáruellenőrzési állomásra, ahol átvizsgálásuk után — vétlenség esetében — 7nenlevelet kaphatnak; az ú. n. „navicert" („navigation certificate")-rendszer: a hajót már a kiindulási kikötőkben átvizsgálják a hadviselők (egyikének vagy mindegyikének) megbízottjának közben jöttével. Ha a hajó nem szállít dugárut, ül. a semleges címzett a hadviselő fél megbízottjának véleménye szerint megbízható személy (t. i. abból a szempontból megbízható, hogy a kapott árut nem továbbítja az ellenséghez), menlevél jellegével bíró „navicertet" kap. (Szintén csak „prima facie" bizonyíték a vétlenség mellett).** Az ú. n. „holdback"-rendszer: a hajózási vállalat a szállított árut (ha az — nemét és rendeltetési helyét, ül. címzettjét is tekintve — nem nyilvánvalóan dugáru) vitás esetekben nem köteles kirakni a hadviselő dugáru — ellenőrzési állomásán (ül. a hajó nem vesztegel a döntésig ott), hanem azt a (semleges!) rendeltetési helyére száüítja, ott azonban mindaddig nem szolgáltatja ki a címzettnek, amíg a hadviselő fél zsákmánybírósága nem határozott az illető áru kérdésében. Marasztaló ítélet esetén a vállalat utólag kiszolgáltatja az árut a hadviselőnek. A dug-áruszállítás következménye: 1. ha a dugáru a rakománynak — akár érték, akár súly vagy akár térfogat szerint — kevesebb, mint a felét alkotja, csak a dugáru, valamint az a nem-dugáru kobozható el, amely a dugáru tulajdonosáé. (LD. 39., 40. és 42. pont; a jelen háborúban is érvényesül.) * A nemzetközi jog ismeri a saját-convoy intézményét is (sőt ez a hagyományos), tehát, amikor a semleges kereskedelmi hajók saját hadihajóik kíséretében haladnak. Ebben az esetben a kereskedelmi hajók nem vizsgálhatók át, hanem rakományuk vétlen jellegét a hadihaj ó-kíséret parancsnokának nyilatkozata igazolja. (Így a német zsákmányjogi kódex 34. cikke is.) Angol részről a saját-convoy-al járó kedvezményeket nem ismerik el. ** Anglia „navicertet'' állít ki az Egyesült Államokból, Brazíliából, Argentínából és TJruguayból a következő államokba irányuló exportra: Belgium, Bulgária, Észtország, Finnország, Görögország, Magyarország, Izland, Olaszország, Lettország, Litvánia, Hollandia, Portugália, Románia, Svédország (?), Svájc, Törökország és Jugoszlávia.