Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - Az ú. n. valutakötelmek magánjoga

285 lezve, a régi aranyparitásnak megfelelő és a napi árfolyam közötti különbözet bírói letétben tartandó (16.301/1933. M. E. számú rendelet), de a bírói letétbentartás helyett az árverési vevő kérheti, hogy a különbözet és annak 2%-os kamata erejéig az ingatlanra a jogosult megnevezése nélkül telekadósság jegyeztessék be (10.800/ 1934. M. E. számú rendelet). Ha a törlesztéses kölcsön a dollártól különböző valutára szól és aranyzáradék áll fenn, bírói letétbentartásnak nincs helye, hanem az aranyalapon pengőre átszámított összeget utalják ki a kibocsátó intézetnek. A transzfermoratóriumra vonatkozó jogszabályok alapján a belföldi kibocsátású záloglevelek és más kötvények esedékes sze]vényeit a Külföldi Hitelek Pénztára váltja, be a letett pengőösszegek terhére. A beváltás külföldön devizában, belföldön pedig pengőben megy végbe, éspedig ugyanazon az árfolyamon, amelyen a kibocsátó adós a letételi kötelességét teljesíti. Ez a gyakorlatban mindig a hivatalos árfolyam. Tudjuk már most, hogy a biztosító társaságok az életbiztosítási díjtartalékuk jelentékeny részét ilyen belföldi kibocsátású értékpapírokba helyezték el. Nyomós gazdasági okok szükségessé tették tehát, hogy az életbiztosítási szerződésen alapuló és aranyzáradék nélkül külföldi pénzértékben kirótt kötelezettségek teljesítésénél alkalmazásra kerülő árfolyam összhangba hozassék azzal az árfolyammal, amelyen a díjtartalék elhelyezésére jogszabálynál fogva alkalmas, ugyanilyen pénzértékre szóló, belföldi kibocsátású értékpapírok utoljára lejárt szelvényeit pengőben be lehet váltani. A kormány a 4050/1936. M. E. számú rendeletben a rendelet hatálybalépése előtt megkötött életbiztosítási szerződésen alapuló kölcsönös kötelezettségek tekintetében így is rendelkezett. A szelvények átlagos beváltási árfolyamát a Magyar Nemzeti Bank a Budapesti Közlönyben időről-időre közzéteszi. Az előadottakban igyekeztem a valutakötelmekre vonatkozó belföldi joganyag minden területét legalább nagy vonásokban érinteni. Tudatosan elhanyagoltam az igen bő judikatúra számos érdekes döntésének az ismertetését, mert ezzel amúgyis hosszúra nyúlt cikkem kereteit még jobban tágítanom kellett volna. Kénytelen voltam attól is eltekinteni, hogy a külföldi jogfejlődést ismertessem. Mindazonáltal remélem, hogy e cikk olvasói közül azok is, akik nem foglalkoznak hivatásszerűen a jogtudománnyal, vagy éppen annak idevágó ágával, bizonyos otthonosságra tettek szert ezen az igen érdekes és fejlődésben lévő jogterületen, amely a gyakorlati jogász és az üzletember szempontjából egyaránt na-gy jelentőséget nyert. Dr. Takács Endre