Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 1. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 1. [r.]
LO 5. Szemben a Kt.-vel, a német jog a kölcsönös biztosító alakulatokat nem sorolja a szövetkezetek közé s az 1901-ből származó német felügyeleti törvény az ilyen alakulatokat az egyesületek különleges fajaként (Versicherungsvereine auf Gegenseitigkeit) szabályozza (a 15—53. §-okban). Igaz viszont, hogy a szóbanlevő alakulatokra alkalmazandó jogszabályok minemüsége szempontjából ez lényegileg alig tesz különbséget. Miként ugyanis a mi Kt.-ünk a szövetkezetekre általában és tehát a biztosítást kereskedelmi vállalatként folytató szövetkezetekre is a részvénytársaságokra irányadó szabályokat állítja oda általános háttérnek, a nélkül ugyan, hogy ezt kifejezetten és elvileg is kimondaná, azonképpen a német felügyeleti törvény is a nagyobb kölcsönös biztosító egyesületek jogviszonyait — amelyekre a törvény rendelkezései elsősorban vonatkoznak — lényegileg szintén a részvényjog szabályai szerint képezte ki,7 jóllehet, az ilyen egyesületek sem nyerészkedésre alakult társaságok és szemben a részvénytársasággal, nem is kereskedők.8 Csak természetes, hogy miként a mi Kt.-ünknek a szövetkezettel kapcsolatban megállapított utaló rendszere a részvénytársaságok jogára nem volt szerencsés és sok kétségre szolgáltatott a gyakorlatban alapot, éppen úgy a német jognak az a szabályozása, amely főleg a nagyobb biztosító egyesületek szervezete tekintetében támaszkodik a részvény jog szabályaira, szinte alig leküzdhető nehézségek elé állította a jogalkalmazást, különösen a részvény jognak az 1937. évi január hó 30. napján kelt törvénnyel megvalósított reformja folytán. Annak következtében ugyanis, hogy a német felügyeleti törvény megalkotója önmagától értetődő valaminek tartotta azt, hogy a nagyobb kölcsönös biztosító társaságok szervezetét a lehetőségek szerint egyenlősíteni kell a részvénytársaságok szervezetével, a német felügyeleti jog szellemében bennrejlőnek tűnik fel az a gondolat, hogy a rtg. szervezetében bekövetkező minden későbbi módosítás kihat magának a kölcsönös biztosító társaságoknak szervezetére is, legcsak szövetkezet formájában lett volna annakidején (1901-ben) lehetséges. Ez az 1923. évi reformot megelőző időben még annyiban sem állott, amennyiben — miként erre az idézett rendelet utal — csak a „jótékonyság címe alatt alakult, de tulajdonképpen nyerészkedéssel egybekötött egyesületekről" volt szó. A nyerészkedésre irányzott biztosítási tevékenységnek a formája u. i. elvileg szövetkezet nem lehet. 7 V. ö. a törvény 34—36. és 47—49. $-ait. s L. a német felügyeleti törvény Ifi. J-át.