Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 1. [r.]

11 alább is annyiban, amennyiben a változás az utóbbiak természetével nyilvánvalóan nem áll ellentétben. Már ez a tény érthetővé teszi, hogy az a reform, amelyet az 1937. évi német törvény az rtg. jogi rendje tekintetében megvalósított, nem maradhatott hatás nélkül a nagyobb kölcsönös biztosító társaságokra sem. Hiszen az új részvényjogi törvényben megvalósított reform lényege elsősorban éppen szervezeti kérdésekben van, nevezetesen a hatalmi viszonyoknak ama megváltoztatásában, amely egyrészt a közgyűlés, másrészt az igazgatóság viszonyában állapíttatott meg. De éppen tekintettel a reform gyökeres változást felidéző jellegére, merült fel a német jogban az a kérdés, vájjon lehet-e a felügyeleti törvényben a nagyobb kölcsönös b. e.-ekkel kapcsolatban a kereskedelmi törvény (HGB) részvénytársasági szervezeti szabályaira utaló rendelkezéseket — aminők különösen a felügyeleti törvény 34. §-a az igazgatóságot, 35. §-a a felügyelőbizottságot és végül 36. §-a a közgyűlést (Oberstes Organ, Oberste Vertretung) illetően — az új törvényben foglalt tartalommal megtölteni. A kérdés attól függ, vájjon azok az okok, amelyek a rtg. tekintetében voltak irányadók a társasági szervek egymáshozvaló viszonyának új megállapításában, hatályosulnak-e a nagyobb kölcsönös biztosító társaságokra? A nélkül, hogy e kérdés tüzetesebb elemzésébe bocsátkozhatnék, csupán az eddig megnyilvánult német irodalmi felfogással jórészt egyező annak az álláspontnak jelzésére szorítkozom, hogy a feltett kérdésre igennel kell felelnünk. Irányadónak kell tekintenünk azt a szempontot, hogy a nemzeti szocialista gazdasági felfogásnak azok az alapelvei, amelyeknek az új rész vény jogi német törvény érvényt kíván szerezni, aminő különösen a vezéri elv (Fülirerprinzip), a személyes felelősség kihangsúlyozása a vezetésben, az anonimitás káros következményeinek a mellőzése, bizonyos szociálpolitikai szempontok érvényesítése a vezetők járandóságával kapcsolatban, — a nagyobb kölcsönös b. e.-ekre is éppen úgy kell hogy irányadókul szolgáljanak, akárcsak a rtg-ra. De másfelől nem szenvedhet kétséget az sem, hogy az a szempont, amelyet a német részvényjogi törvény indokolása a közgyűlés tekintetében kiemel, nevezetesen, hogy a közgyűlés tagjainak többnyire nincs olyan betekintésük a társaság életébe, amely képesítené őket a társaság legfontosabb kérdéseiben való állásfoglalásra, szintén talál a nagyobb kölcsönös b. t.-okra is. Bármennyire lelkiismeretesek legyenek ugyanis a közgyűlés tagjai, szabályszerint nincs meg