Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 3. [r.]

165 Negatív vonatkozásban viszont éppen az egyenlő elbánás elvéből folyik különböző kötelezettségekkel megterhelt csoportok (osztályok) létesítésének szükségessége annyiban, amennyiben például az életkor vagy az egészség szempontjából különbözők a biztosítás elvállalásának tárgyi adottságai az egyes csoportokhoz tartozó biztosítottak körén belül. Már ez a vonatkozás is utal arra. hogy habár a viszontbiztosításnak az egyesületekkel kapcsolatban nincs oly gyakorlati jelentősége, mint a biztosító vállalatokra nézve, azt nélkülözni az egyesületi biztosítás körében sem lehet. De még inkább megerősíthet ebben a meggyőződésben, ha a biztosításnak nem annyira jogi, mint inkább gazdasági jelentőségére fordítjuk figyelmünket, amely jelentőség tudvalévően folytatásában, illetve hatványozásában áll a biztosítottak körén belül foganatosított kármegosztásnak és azt a hiányt van hivatva pótolni, amely az elsődleges kármegosztás folytán áll elő. Különösen előtérbe lép ennek a másodlagos kármegosztásnak jelentősége éppen a b. e.-ek tekintetében, amelyek körében a tagsági járulék szolgáltatását illetően a biztosítás-technikailag megállapított egyszeri, vagy ismétlődő, de mindenesetre fix összegben megszabott hozzájárulásokkal dolgozó és a díjbiztosítást is jellemző (úgynevezett váromány-fedezeti) rendszer mellett egy másik rendszer, az úgynevezett felosztó-kirovó rendszer is dívik, amelynek lényege az, hogy az egyesület biztosítási kötelezettségeit a tagok között utólagosan foganatosított arányos felosztással fedezi. Már most akár oly formában megy végbe az alapszabályok értelmében a felosztó-kirovó rendszer mellett szükségessé váló utólagos kárszabályozás, hogy a hozzájárulások összegét egyáltalában nem fixírozzák, hanem azokat bizonyos időszak (üzleti év) végén jelentkező szükséglet nagyságához képest állapítják meg (tiszta felosztókirovó rendszer), akár úgy, hogy megszabják ugyan előre a fizetendő járulékok nagyságát, de csak provizórikus hatállyal, tehát abban az értelemben, hogy a jelzett időszak eltelte után azt az összeget, amit a tagok a tényleg jelentkezett szükséglet mértékéhez képest túlfizettek, (jutalék vagy fölösleg formájában) nekik visszafizeti az egyesület, az esetleges hiányt pedig pót fizetések formájában behajtja, — mindenképpen előállhat az a helyzet, hogy a tagot terhelő eleve bizonytalan hozzájárulás mértéke egészen rendkívüli méretet ölt, ami viszont kétségessé teheti a kármegosztásnak az egyesület körén belül való foganatosítását és ezzel a fedezeti kötelezett-