Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 3. [r.]

166 ségnek a teljesítését. Éppen ily esetben lesz elkerülhetetlen az egyesületre nézve a viszontbiztosítás kötése abban a formában, hogy a bizonyos meghatározott kárösszeget meghatározó kockázatot az egyesület valamely biztosító vállalatnak viszontbiztosításba adja. Nem lehet ezzel szemben arra hivatkozni, hogy a felosztókirovó rendszer annyira túlhaladott módja a járulék megállapításának és ezzel a kármegosztásnak, hogy azt egyszerűen el kell tiltani. Habár ugyanis tagadhatatlan, hogy a fejlődés iránya a váromány-fedezeti rendszer felé halad és előbb-utóbb ki fogja, mert ki kell szorítani a felosztó-kirovó rendszert, mégis úgy vélem, hogy addig, amíg áttérünk a fentebb véglegesnek jelzett arra a megoldásra, amely a b. e.-ek megszüntetésével a r. t.-ot és a szövetkezetet teszi meg a biztosítás kizárólagos organizációs formájának, nem lenne célszerű és helyes a kárviselésnek szóban lévő módozatából az egyesületeket eltiltani. Hiszen a b. e.-k fenntartása mellett éppen azt hoztuk fel fentebb, hogy azok a nagy közönségnek a biztosítási gondolatra ránevelése szempontjából teljesítenek ma még értékes szolgálatot. Ha pedig ez így van — aminthogy kétségtelen, hogy így van — merő következetlenség lenne éppen attól a kárfedezeti rendszertől ütni el az egyesületeket, amely pregnánsan vetítvén az egyesület tagjai elé a veszély közös viselésének szükségességét és erejét, éppen mint nevelő eszköz bír elsőrendű jelentőséggel. Végül hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a b. e.-eknek a b. vállalatokkal a viszontbiztosítás jogi formájában való kooperációja nincs ellentétben a b. e.-eknek altruisztikus, a haszonszerzést elvileg kizáró jellegével. Világos ugyanis, hogy az a jutalék, amelyhez az egyesület (esetleg) annak folytán hozzájut, hogy a viszontbiztosító vállalatnak a járulékok egy hányadát átengedi, viszonylag igen szerény keretek között mozoghat, ami önmagában kizárja azt, hogy maga az egyesület jutalék-részeltetés címén jelentékenyebb összegeket bocsátbasson tagjainak rendelkezésére. 3. Másként áll a helyzet abban az esetben, amidőn az egyesületnek a biztosítóval való kapcsolata csak látszat szerint viszont-biztosítás, lényegileg azonban puszta közvetítő tevékenység, amelynek célja csak az, hogy az egyesület az ő tagjait egy b. vállalatnál való biztosítás céljából megszervezze. Minthogy nálunk ezidőszerint — nem nagy számban ugyan — vannak egyesületek, amelyek egyes b. intézetek kezdeményezésére, utóbbiak népbiztosítási állományának növelése érdekében létesültek s mint e vállalatok ügynökségei működnek, szükséges, hogy ezzel a